2015. április 20., hétfő

Udvarló egy távoli földről... padam, padam

Itt vagyok megint, drága Linetem... Ne haragudj rám, amiért ennyit várattalak, de az életem mostanában egy Murakami regény:


Ebbe most inkább nem megyek bele... kész skizofrénia a zenei projektek és a mindennapi taposómalom között!

Egy szó mint száz, most este van, körülöttem minden csendes, és ezzel bíbelődöm:


Egyenruhába öltözött kacskaringók. Az indiai részen használt pandzsábi írás, a gurmukhi nagyon egyszerűen írható, de túl sok a hasonló jel. Még nehezebb megkülönböztetni a hangokat... akkor már százszor inkább a hindi vagy az urdu!

Amikor először jártam Pakisztánban, eldöntöttem, hogy illik belekezdenem a nyelvtanulásba. A Libriben először csak hindí könyvet találtam. Mire átrágtam magam rajta, már megkaptam az urdut is. Most itt van soron a pandzsábi, néhány egyezéssel, de egész más írással. Mibe keveredtem már megint...!

Képzeld, Linet, egyszer szerepeltem egy Gaelic nyelvű tévéműsorban is (BBC Scotland):


Fel sem tudom sorolni, hányféle nyelven énekeltem már; ami persze nem jelenti azt, hogy beszélni is tudok rajtuk. A leghosszabb idegen nyelvű dalszöveg, amit eddig meg kellett tanulnom, a tamil Muruga padam volt, amit indiai bharatanatyamhoz énekeltem:


A padam, az egy eltáncolt történet, az indiai klasszikus tánc nyelvén... Somi Panniékban (Panni van velem a képen) azt szeretem, hogy ők ezt eléggé tágan értelmezik. Panni hosszú évekig tanulta a bharatanatyamot Keralában, és azóta itthon kinevelt egy új táncosnemzedéket is. A padamok zenéjét mp3 formátumban szokta nekem elküldeni, eredeti előadókkal, és mindegyikhez megvan a fonetikusan leírt szöveg is. Én átrágom magam a szövegen, a zenén, a ritmikán, a díszítéseken. Amikor a padamokat előadjuk, az nekem azért is izgalmas, mert a koncepciónk szerint nincs hozzá semmilyen hangszeres kíséret. Én ülök a színpad elején, éneklem a padamot az istenségről, akibe (az instrukciók szerint) bele vagyok zúgva (itt most Muruga az), hátul meg Panni eltáncolja a történetet - incselkedik, háborog, és főleg epekedik.

Egyébként egyszer Budapesten járt egy dél-indiai rajongóm, egy nyugdíjazott katonatiszt. Kibérelt egy lakást az Astoriánál a családja számára, és innen utazták be Bécset, Párizst, Budapestet és Egert. Hívott, hogy találkozzunk a Gerbaud-ban, és el is mentem inni vele egy kávét, bár az ő terve az volt, hogy én ebédelek, ő meg nézi. Tudta, mi a Muruga padam, és nagyon bátorító dolgokat mondott a zenélésemmel kapcsolatban. Akkor sokat léptem fel együtt Thompson Évával, és mindkettőnket állandóan elárasztott a bókjaival. A Gerbeaud-ban azt is megkérdezte, hogy lehet túlélni egy nyarat ilyen fehér bőrrel, és hogy ha kezet ráz velem, nem esek-e darabokra. A facebookon később meg akartam köszönni ezt a kedves programot egy poszttal, de amikor kiraktam, villámgyors üzenet jött tőle: azonnal szedjem ki a taget, senki sem tudhatja meg, hogy találkoztunk, a találka titkos volt!

Na, megyek most már, Linet, mert nagyon elfáradtam ma... vettem egy bokaláncot, fel akarom próbálni. pedig sok mondanivalóm van még, de nem szalad el, jó lesz legközelebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése