Hát, kedves Linet, nem fogod kitalálni, mi történt...
A megnyitós koncert végkifejlete nem volt olyan jó. Hogy miért?
A tulajdonos asszonnyal csetteltem. Készített videót, kérte az engedélyemet, hogy a youtube csatornára tehesse. A videókat vállalhatónak találtam, utólag még meghatóbbnak éreztem, hogy ennyi ember tapsolt egyszerre a dalok közben. Javasolta, hogy kérdezzem a kiállítót, ki készített fotókat, biztos szívesen segít, és megosztja velem őket. Írtam is Andrásnak, lelkesen, talán túl lelkesen is...
Estére válaszolt, jó hosszan. és nem kedvesen. Személyes zaklatásnak vette a dolgot, erőszakos nyomulásnak (a többit ide se írom).
Mondjam, hogy pityeregtem? Tényleg sok megaláztatásban van részük az önjelölt zenészeknek, de ebben az esetben ezt nem vártam, hiszen az utolsó pillanatig olyan jó összhang volt köztünk. Vagy tévedtem? Van ehhez köze egy bizonyos jeges pillantású, szemüveges amazonnak? Ez mindegy is. Csak sajnálom, hogy valakik lelkének könnyebb, ha megromlik az ember szájíze egy jó este után.
Na, erről szót se többet. Megsütöttem a gyönyörű húsvéti kalácsot.
De azért, Linet, a Mario Levi könyv vége felé járva még mindig gondolok a zsidó-oszmán receptekre. Jól teszed, ha te is elolvasod a könyvet! Igazad van, nagyon is érdemes.
Kalácskészítés közben folytattam az indiai rága gyakorlatokat. Sütés és tésztakelesztés közben tartottam a riazt (persze, a riaz észak-indiai kifejezés, de szeretem). Amrithavarshini rágagyakorlat volt terítéken Prince Rama Varmával. Ezt szoktam nyúzni. Hihetetlenül fejleszti a zenei memóriát. Persze, a Kodály módszert megtanultam, nagyon is jól gyerekkoromban. Ebből élek most is, ha valamit meg kell jegyezni, mindig szolmizálva írom le. Abból kellett áttérni a rágákra, a szaregam szótagokra, Néha ismételni, visszapörgetni kell, de a sikerélmény soha nem marad el, és eszméletlenül jótékony. Ez a rága valahogy soványka, nem annyira karakteres, de miközben tanulok, és csinálom, olyan érzés, mintha valami testes bor simogatná, pezsgetné a torkomat.
Ezután végigcsináltam a második részt is. Na ja, a Panthuvarali ennél jóval nehezebb, és azon is keményen átrágtam magam. Minden más csak koncentráció kérdése, nem igaz? Szaregam szempontjából biztos, a technikát meg úgyis élőben kellene rendesen átvennem. Mennem kell vissza!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése