Ezen a Húsvét hétfőn kicsit komolyabban belenéztem a pandzsábi nyelvkönyvbe. De úgy, hogy az ünnepet még kellőképpen kiélveztem, és egy kistányérra füstölt-főtt marhanyelvet raktam ki magamnak, tormával. Tudod, Linet, ezt a családban csak én eszem, ezért nem félek, hogy idő előtt elfogy. Enélkül (és vajas kalács nélkül) viszont számomra nincs húsvéti asztal.
Meg locsolkodás nélkül sincs, de tavaly bevállalósabb voltam:
Igazából egy éve már átrágtam magam egy hindi és egy urdu nyelvkönyvön (ebben a sorrendben), így arra számítok, hogy a pandzsábi úgy fog a keblére ölelni, mint egy régi ismerős! Vagy én őt. Vagy tévedek??
Ugyebár, a hindiben elég jól működik a hang-betű megfelelés, legalábbis minden gyönyörűen jelölve van. Ráadásul balról jobbra haladunk. Az urdu viszont olyasmi, mint az arab. Visszafelé kell írni, és ha az ember nem ismeri a szavakat, akkor ki sem tudja olvasni őket (mivel nincs minden hang jelölve az írásban). De legalább annak örülhetünk, hogy a két nyelv társalgási szinten ugyanaz, a hindivel két legyet ütöttem egy csapásra, az urdu sokáig sétagalopp volt utána, kivéve persze az írást.
A pandzsábit muszlim területen shahmukhi írással, a szíkh vallású indiaiak meg gurmukhi jelekkel jegyzik, ami balról jobbra halad (jaj, sajnos némelyik jel nagyon hasonló kinézetű!)
Meg locsolkodás nélkül sincs, de tavaly bevállalósabb voltam:
Igazából egy éve már átrágtam magam egy hindi és egy urdu nyelvkönyvön (ebben a sorrendben), így arra számítok, hogy a pandzsábi úgy fog a keblére ölelni, mint egy régi ismerős! Vagy én őt. Vagy tévedek??
Ugyebár, a hindiben elég jól működik a hang-betű megfelelés, legalábbis minden gyönyörűen jelölve van. Ráadásul balról jobbra haladunk. Az urdu viszont olyasmi, mint az arab. Visszafelé kell írni, és ha az ember nem ismeri a szavakat, akkor ki sem tudja olvasni őket (mivel nincs minden hang jelölve az írásban). De legalább annak örülhetünk, hogy a két nyelv társalgási szinten ugyanaz, a hindivel két legyet ütöttem egy csapásra, az urdu sokáig sétagalopp volt utána, kivéve persze az írást.
A pandzsábit muszlim területen shahmukhi írással, a szíkh vallású indiaiak meg gurmukhi jelekkel jegyzik, ami balról jobbra halad (jaj, sajnos némelyik jel nagyon hasonló kinézetű!)
Van egy-két jel, amihez nem társult kép, mert önállóan nem is létezik. Ilyenkor azt mondja a bácsi: khali. Micsoda büszkeség, ezt értem! Vagyis: üres.
Jó ez a kis pandzsábi kutakodás, nemcsak mert szeretek elmerülni az ilyen egzotikumokban, és sok szó már ismerős lesz, hanem mert a triómmal is énekelek egy pandzsábi dalt, a Csoricsorit... De erről majd később...
És új olvasmányt is kiutaltam magamnak, a Monszunnaplót. Shoba Narayan a szerző. Ebben is van főzőcske, nem véletlenül tartozik Stahl Juci könyvtárába. Nyilvánvaló, hogy nem magas irodalom, de teszek rá...
Jó ez a kis pandzsábi kutakodás, nemcsak mert szeretek elmerülni az ilyen egzotikumokban, és sok szó már ismerős lesz, hanem mert a triómmal is énekelek egy pandzsábi dalt, a Csoricsorit... De erről majd később...
És új olvasmányt is kiutaltam magamnak, a Monszunnaplót. Shoba Narayan a szerző. Ebben is van főzőcske, nem véletlenül tartozik Stahl Juci könyvtárába. Nyilvánvaló, hogy nem magas irodalom, de teszek rá...
Remélem, jó volt idén is a Pészah, Linet. A marhanyelv elfogyott ma estére, nem is jó tartogatni...Most pedig jönnek mindkettőnknek a hétköznapok.
Egyébként: mindenkinek nagyon köszönöm, aki eddig követett és olvasgatott! Külön köszönöm a megjegyzéseket, javaslatokat. Igyekszem finomítani a külalakot, de még kispályás vagyok itt.
VálaszTörlés