Kaafi Lahorból - és amit művelt velem

Ha most megállítanánk az időt, mondjuk, úgy három óra hosszára, akkor bizonyára utol tudnám érni magamat.

De így is megoldom valahogy!

Tudod, Linet, most még részt veszek a magazin összeállításában, leadás van, dőlnek az anyagok... De közben a zenével is haladnom kell. Sőt, milyen jó is volna leakasztani valami ponyvaregényt, amit angolra vagy magyarra kellene, rekord gyorsasággal lefordítani!

Na, ezt nem is annyira viccből mondtam. Ilyenekre, anyagi megfontolásból, folyamatosan vadászom. Az a jó, ha egy szöveg az ölembe hull, én meg fogom az ölgépet, beülök például a Dérynébe egy tejeskávéra, és nyomom ebédig... Vagy a lakásban állok neki, és akkor meg-megállhatok, hogy két fejezet között egy dalt is megtanuljak. Esetleg megírjak egy dalszöveget, ha arra van szükség.

Ilyenkor tejberizst szoktam főzni. Pontosabban, 'vízileg' jól megfőzöm, de a tejhez már kevés a türelmem és az időm. Átforralom, aztán tessék, vegye magába. Mire felszívta, kész egy újabb fejezet!

Tudod, Linet, amióta beindítottam a híres Triómat...

(...bocs, Bence: )

... azóta tudom, hogy az álmok megvalósulásának is lépcsőfokai vannak.

Merthogy nem elég leakasztani két jó zenészt, akik szeretnek is, sőt, hajlandóak is velem agyalni, hanem rá is kell venni őket arra, hogy rálépjenek velem arra az útra, amiről azt hiszem, hogy létezik.

Tényleg létezik?

Na, lássuk csak.

Nem műhelytitok, ezért elmondhatom, hogy min munkálkodom. Ebben az évben azért csaptam a dolgok sűrejébe, hogy mások projektjeiben lehessek, párbeszédbe léphessek olyan zenészekkel, akiket tisztelek és szeretek, de közben elkezdjem kialakítani azt is, ami kifejezetten az enyém. Nem vagyok híve az életen át tartó álmodozásnak. Csináljuk!

Amilyen hatás ért (főként magyar, de emellett szibériai, balkáni, most már szefárd is, és ami az improvizáció szempontjából labdába rúg, indiai-pakisztáni), abból kell gyúrnom egy saját kifejezési formát. Ha imprózni kell, nincs kérdés: indiai stílusban csinálom. Nem tudom, miért van így, de rendre így van. Itthon valahányszor pályáztam, hogy válogatáslemezre kerüljek, azt mondták, túl ázsiaira veszem a figurát (ami nem volt kifejezetten hátrány). Pakisztánban, persze, nyugati voltam.

Sok előadót említhetnék, akiktől az impróról tanultam, de egy pár sor álljon most itt a régi pakisztáni énekestársaimról, akikkel kint felléptem. Gondolom, másokról is beszélhetnék, de főleg az ő stílusukat ismerhettem meg igazán közelről. 

Amit ők csinálnak, annak az alapja az impró. Lejjebb linkelek egy káfit az ő előadásukban, ami a tipikus rága koncerteknél jóval könnyedebb muzsika, de az alapdallamot, a szöveget így is meg kell variálni, és addig kell díszíteni, amíg a közönség sorai közt ülő szaktekintélyek üdvözülten fel nem kiáltanak, vagy a közönség hálás tapsba nem kezd. Aki csak hallgatja, nem is tudja, hogy a színpadon ülő énekes időnként majdnem beleszakad abba, hogy a díszítés fordulatos legyen, máskor meg olyan könnyedén szalad ki a száján, vagy épp olyan akkordot fog le a harmóniumon, hogy saját magát is meglepi. Ez az igazi pillanatművészet! Szinte minden pillanatukról tudnék valamit mondani ezen a felvételen, mint egy meccs közvetítése közben. Szerencséd, Linet, hogy nem ülök most melletted! Mert az az igazság, hogy bármennyire mesterek, és önmagukat folyamatosan felülmúlják, azért ismerem a paneljeiket is. Meg a rutinos betoldásaikat. Mintha a dallam füzérére néha már jól ismert sormintákat illesztenének. Egy kicsit el is kell játszani, hogy az ember rögtönöz, nem mindig lehet megengedni magunknak a teljes kockázatot.  

Hatalmas élmény volt a fellépésüket az első sorból végignéznem (iszonyú hőség volt áprilisban is Lahorban, ezért még látszom is, ahogy zsepit adok nekik.)

Amiért pedig ezt elmeséltem: a magamfajta európainak szóló tanulság. Volt, hogy alig pár perces próba után ültünk a színpadra, és a tízperces műsorszám közben néha, a mikrofontól elhajolva megböktek: na, most nyomj egy imprót! 

Részben ezekből a benyomásokból, részben a többiből alakítom ki a Triónak azt a részét, aki én vagyok. Aztán pedig ezt viszem magammal máshová is, ahol a keretek tágak, és a játék megengedett!