Linet, úgy örülök, hogy elkezdtem ezt a kis blogot! Látom, hogy egyre többen olvassák... hitted volna?
Azért képzeld, valaki megint felpiszkált egy kicsit. A facebookon megtaláltuk egymást egy réges-régi ismerőssel, még a református ifjúsági csoportból. Eddig csak egyszer írt nekem, de abban nem volt sok köszönet... Egyből a lényegre tért: csak nem lettem muszlim? vagy buddhista? Miért vannak rajtam ezek a ruhák, miért foglalkozom ilyen zenével? Atyaég, majdnem azt mondtam neki: DE! Egyszerre lettem muszlim meg hindu is. Ahhoz már nem volt erőm, hogy közöljem vele, jobban esett volna, ha úgy indít: De rég beszéltünk, mi van mostanában veled?
Apropó, hinduk: Shubhrodeep, a bengáli zenész barátom válaszolt az indiai Húsvéttal kapcsolatos kérdésemre. Azt mondta, Indiában a Nagypéntek munkaszüneti nap mindenkinek. A keresztények nagy ünnepet ülnek, a többiek meg élvezik a hosszú hétvégét. Pakisztánban nem egészen ez a helyzet: aki kereszténynek vallja magát a munkahelyén, annak jár a munkaszüneti nap...
... de aki ezzel a lehetőséggel él, kisebbségként kockázatot is vállal magára. Engem is kerestek már meg pakisztáni keresztények, ki zenei kérdéssel, ki csak ismerkedés céljából... Egyesek szerint a keresztények a nagyvárosokban viszonylagos biztonságot élvezhetnek, de a hírek sajnos nem támasztják alá ezt az állítást. Egyébként úgy vettem észre, hogy az ISIS-szel kapcsolatos események miatt egyre több pakisztáni átlagpolgár beszél vallási toleranciáról... de erről talán máskor.
Most, hogy a Húsvétnak vége, végre csináltam egy jó kis krumplis tésztát! Talán megbotránkozol azon, amit most mondok, de nagyon is el tudnék képzelni egy olyan nyelvet, amelyiken ugyanaz a szó jelöli a paprikát és a paradicsomot. Tudtam, hogy lehidalsz! De emlékszem, hogy ovis koromban a kaliforniai paprika néven futó zöldséget paradicsompaprikaként árulták. Nekem egyébként az is fura, hogy a germán nyelvekben ugyanazzal a szóval jelölhetjük a diót és a mogyorót. Egy másik szó meg egyszerre utalhat a sajtra és a túróra, stb, stb. Hát, én nagyon sok ételt készítek, amelyikben mindkét piros zöldség benne van (senki ne jöjjön nekem azzal, hogy a paradicsom gyümölcs: NEM!), és mindkettőről az a véleményem, hogy időnként meg kell őket szelídíteni. Olyan 12 éve készítettem először saját bolognai szószt, és a recept előírt egy kis narancslevet, a paradicsom ízének ellensúlyozásához. A fettuccinébe meg szőlőlevet. Én a paprikás krumpliba (következésképp a krumplis tésztába) is teszek narancslevet. Vagy ha nincs, multilevet. Épp csak egy kortyot. Ettől szeretik a többiek is.
Azért képzeld, valaki megint felpiszkált egy kicsit. A facebookon megtaláltuk egymást egy réges-régi ismerőssel, még a református ifjúsági csoportból. Eddig csak egyszer írt nekem, de abban nem volt sok köszönet... Egyből a lényegre tért: csak nem lettem muszlim? vagy buddhista? Miért vannak rajtam ezek a ruhák, miért foglalkozom ilyen zenével? Atyaég, majdnem azt mondtam neki: DE! Egyszerre lettem muszlim meg hindu is. Ahhoz már nem volt erőm, hogy közöljem vele, jobban esett volna, ha úgy indít: De rég beszéltünk, mi van mostanában veled?
Apropó, hinduk: Shubhrodeep, a bengáli zenész barátom válaszolt az indiai Húsvéttal kapcsolatos kérdésemre. Azt mondta, Indiában a Nagypéntek munkaszüneti nap mindenkinek. A keresztények nagy ünnepet ülnek, a többiek meg élvezik a hosszú hétvégét. Pakisztánban nem egészen ez a helyzet: aki kereszténynek vallja magát a munkahelyén, annak jár a munkaszüneti nap...
Most, hogy a Húsvétnak vége, végre csináltam egy jó kis krumplis tésztát! Talán megbotránkozol azon, amit most mondok, de nagyon is el tudnék képzelni egy olyan nyelvet, amelyiken ugyanaz a szó jelöli a paprikát és a paradicsomot. Tudtam, hogy lehidalsz! De emlékszem, hogy ovis koromban a kaliforniai paprika néven futó zöldséget paradicsompaprikaként árulták. Nekem egyébként az is fura, hogy a germán nyelvekben ugyanazzal a szóval jelölhetjük a diót és a mogyorót. Egy másik szó meg egyszerre utalhat a sajtra és a túróra, stb, stb. Hát, én nagyon sok ételt készítek, amelyikben mindkét piros zöldség benne van (senki ne jöjjön nekem azzal, hogy a paradicsom gyümölcs: NEM!), és mindkettőről az a véleményem, hogy időnként meg kell őket szelídíteni. Olyan 12 éve készítettem először saját bolognai szószt, és a recept előírt egy kis narancslevet, a paradicsom ízének ellensúlyozásához. A fettuccinébe meg szőlőlevet. Én a paprikás krumpliba (következésképp a krumplis tésztába) is teszek narancslevet. Vagy ha nincs, multilevet. Épp csak egy kortyot. Ettől szeretik a többiek is.
És most egy közös ismerősről: említettem, hogy Zolival készül a ladinó repertoár. Nagyon élvezem! Eddig még nem énekeltem zongorakísérettel, és nem tudom, hogy Zoli érzékenységének köszönhető-e, vagy a zongora természetének, de ennyire hozzám idomuló kíséretben még nem volt részem. Húsvét alatt nyilván nem próbáltunk (meg hát a Pészah miatt se lehetett volna), de nemsokára megint találkozunk.... bele kell húznom! Quando el Rey Nimrod... Yo m'enamori d'un aire... Ezt mind át kell még néznem.
És holnaptól feszített munka a szerkesztőségben! Az embernek a polgári foglalkozását is meg kell ám becsülni. A Roma Kultúra Napjáról kell majd cikkeznem, két étteremleírás között. Néha egy téma túl érdekes ahhoz, hogy 2000 karakterben ki tudjam fejteni, máskor meg vért izzadok, hogy összekalapáljam a szöveget. Addig is, kis szerencsével ma este elérek a szultánabádi sztorim végére (amiről két napja írtam bővebben). Szép estét, Linet... jó kis multikultit toltam ma... remélem, tudsz még követni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése