2015. április 5., vasárnap

Mostan színes Szultánabádról álmodom

Van ez az elkezdett novellám, amikor Szultánabádba akarok menni, de nagyon nehezen jutok el oda, mert a sofőr útközben megáll, hogy részt vegyen a saját eljegyzésén, én meg ki vagyok szolgáltatva a körülményeknek, a családnak, az idegen országnak.

Most, hogy a civil munkám következtében sokat kell írnom, igen nehezen szánom rá magam, hogy befejezzem ezt a novellát. Pedig muszáj, mert nem szeretem az elvarratlan szálakat!

Ráadásul pont két éve jártam Szultánabádban! Az ottani iskolában a Laila Library megnyitója volt, egy kis zenélés... Énekeltem...De még előtte, a program részeként a diákok a többi külföldi vendéggel együtt engem is felrángattak a színpadra, ahol táncolni kellett. Igencsak mozgalmas a pandzsábi néptánc! (Igen, ott vagyok én is a képen, két lányka között, fedetlen fejjel.)


Most húsvét vasárnap van. A gyakorlás ilyenkor sem szünetelhet. Linet, te hogy vagy ezzel? Persze, te operaénekes vagy. Ott nem tudom, mennyire szigorú törvények uralkodnak. Én folytattam Prince Rama Varma óráját, amit tegnap már idelinkeltem. Mindig igyekszem csinálni a rága gyakorlatokat, ha nem épp egy konkrét fellépésre készülök. A szibériai torokéneklést csak néha-néha veszem elő, mivel egyre ritkábban sütöm el. De benne kell maradnom az Ivánnal készülő műsor dalaiban, és a Zolival alakuló ladinó repertoárban is... nem szólva a kiváló triónkról!

Ma egy kedves ismerős megkérdezte tőlem, Indiában megemlékeznek-e valahogy a húsvétról. Tudom, hogy India egyes részein karácsony napján tortát esznek... mert az kellőképpen európai, mint a karácsony. Így aztán ők se maradnak ki a "jóból". De húsvétkor mi van?

Írtam Shubhrodeepnak, hogy megkérdezzem erről. Ő egy bengáli szitáros, aki a feleségével Düsseldorfban él. Mindketten vegyészmérnökök. Képzeld, karácsony másnapján, december 26-án itt voltak Budapesten. Nekem aznap nem volt mit csinálnom, egyedül is voltam, ezért velük töltöttem a napot. Elvittem őket a Várba, aztán vacsoráztunk a Dérynében. Nemrég elküldtem Shubhrodeepnak egy kis felvételemet, amit gyakorlás közben készítettem. A Varasiddhi Vinayaka volt, egy karnatikus ének; tudni akartam a véleményét. Azt mondta, teljesen olyan volt, mintha egy dél-indiai énekelné, kivéve a magasabb frekvenciákat, ezeknek a másodpercét be is jelölte a felvételen. Azt mondta, azokon a részeken kicsit 'europid' volt a hangképzésem, jobban el kell kenni a a hangokat. Nagyon hasznos volt ezt megtudni, egyben annak is örülhettem, hogy Shubhrodeeptól bármikor kérdezhetek. Na, most tőle érdeklődtem a húsvéttal kapcsolatban. Remélem, válaszol is hamar.

Volt egy kis aktivitás az egyik youtube videóm körül. Lahorban készült, egy élő tévéműsorban (Shaam ke Baad a címe). De itt nem énekelek! Íme:



Ma be kell fejeznem Mario Levi könyvét! Ha kiolvastam, hosszú, tömött sorokban várnak a többiek... de erről később.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése