Misztikus költő, szalámis szendviccsel

Ó, Linet, hihetetlen aprózódásban vagyok...

Miközben lelkesen forgatom a pandzsábi nyelvkönyvet, készülök a nyári koncertekre. Gyűjtöm a dalokat, keresem a dallamokhoz illeszthető szövegeket, meg a linkeket a Trió fellépéséhez a Völgybe. Az indiai rága gyakorlatok sem maradhatnak el, pedig nehéz őket egy darabban beilleszteni a nap folyásába. Másrészt, régi együttesemmel, a Hajnával is megyek a Völgybe, ott is új színekkel kellene frissíteni a jól bevált műsort.... de nem panaszkodom, mivel pont ezt akartam!

Annál jobb érzés, amikor este felveszek egy fülest, és belenézek a kedvenc videóimba.

Egy pörgős nap után néha keresek egy szép dervistáncot, inkább nyugisabbat, a török részről.

Ami persze, inkább csak nézve nyugis, táncolva nem annyira. Nem kis rutin kell ahhoz, hogy valaki ennyi ideig, ilyen stabilan keringjen! A kerengő dervisek tánca igazából szertartás, nem műsorszám. Rúmi, akinek nevéhez ez a hagyomány fűződik, az egyik leggyakrabban idézett költő keleten, és annyiszor látni lépten-nyomon, giccses fotókon, romantikus levelezőlapokon a sorait, hogy az ember már-már arra gyanakszik, a versekből kiragadott apró idézetek mögött inkább "önjelölt Rúmik" rejtőznek, akik előszeretettel hígítják fel az inspiráló gondolatokat. Nagy a kísértés, hogy elidőzzek még ennél a témánál... később még visszatérek rá. Addig is, van itt bőven szép, igényesen lefordított Rúmi vers.

A tánc alatt csak részben autentikus a zenei kíséret, inkább fúziós, de nekem tetszik... Főleg, amikor teljesen belehelyezkedik a pörgésbe, és kicsit megdönti a fejét, hogy teljesen a saját tengelye körül forogjon. Mint aki része a csodálatos Nagy Egésznek... de hát ezt te, Linet, nálam sokkal jobban tudod!

Na igen, a pakisztáni dervisek ennél jóval zabolátlanabbul egyesítik elméjüket a Teremtővel... nem kispályások... Ha túl súlyosnak találod, menj 1:10-ig, ott van a forgás, a dhamaal. Látni kell, annyira hihetetlen:

Én mindkettőben tudok gyönyörködni, de ez utóbbival talán jobban azonosulok. Én azt szeretem, ha valami felkavar, és csak néha köt le az, ami megnyugtat.

Most vissza kell kapcsolnom egy tegnapi eseményre, ami egyszerre vicces és tanulságos. Megosztottam ezt a képet:

És míg indiai-pakisztáni ismerőseim hálásan lájkolgatták e tiszteletben álló misztikus költő képét, egy magyar ismerősöm fejében felmerült, hogy a fazon bal kezében talán egy szalámis szendvics van... és ezt oda is írta egy kommentbe (de miért pont szalámis??) Egyébként az ott egy hangszer, amit kattogtatni lehet, bár a nevének utána kellene kérdeznem. Neked is csak azért írtam ezt le, mert tipikus a történet: ismerőseim a "két oldalról" egyszerre reagálják le a megosztásaimat, ki európai humorral, ki az ikonikus alakoknak kijáró vallásos tisztelettel, én meg örülök, hogy mindezt nem egységes nyelven teszik... mert voltam már villámhárító, kaptam hideget-meleget.

Ezért kell időnként lejönni a netről. (Mondom szigorral most magamnak is.)

Szerdán pedig folytatjuk Ivánnal a készülődést a tamburabrácsás műsorra. Van még másfél hónapunk, hogy egymáshoz idomítsuk az ízlésünket. Nagyon szépen kijöttem Iván tamburabrácsájával, jó kis hangszer...

... egészen addig, amíg meg nem hallottam a tamburacsellót. Egyik nap, amikor a próba végén az ajtóból visszahívott, hogy igyak még egy kupica áfonyalikőrt, és megszólaltatta, feldúlta a tamburabrácsával kialakított jó viszonyomat. A tamburacselló kíséret szempontjából korlátoltabb, de sokkal alkalmasabb a misztikus közeg megteremtésére, a felelgetésre. No, majd a legközelebbi koncerteken alkalmazzuk. Most is belefér néhány moldvai népdal, az új stílusú népdalokat pedig - ezeket szégyenszemre kevésbé szeretem, és sokszor a témájukkal meg a szövegükkel is bajom van - majd megfűszerezzük. Így is, az egyik dalhoz nekem kell szöveget írni, mert ahhoz az akkordkíséret túl jól sikerült, hogy csak a szöveg miatt kihajítsuk.

Na várnak a jegyzetek, Linet. Legközelebb már ez a repertoár is kész lesz!

Szövegtanulás a vadromantikus Kőbányán

Itt vagyok már, Linet, mielőtt még azt hiszed, hogy megint hosszú időre eltűnök. Szó sincs róla!
Például, elvoltam az énekleckéimmel... Ez itt egy régi kedvencem, olyan, mintha az ember tényleg részt venne egy énekórán. De éjszaka ne nyisd meg, mert a tanárnéni eléggé ijesztő:

Ez egy nagyon kacifántos rága, de rengeteget tanultam közben... sőt, ezt a Hajnával el is játszottuk, gitáros feldolgozásban. A 'refrént' - amit a dél-indiai zenében pallavinak neveznek, mert sokszor egymás után éneklik, és díszítgetik - eredeti nyelven hagytam, és írtam mellé egy kis magyar dalszöveget... egyszer talán megkeresem, elég az hozzá, hogy valami mantraféle volt.

Kiolvastam a Monszunnaplót. Mától ez lesz terítéken:

Ne kezdd, hogy biztos valami csöpögős förmedvény... Valami megtetszett a borítójában, aztán elolvastam a fülszöveget, nem volt tré, és megvettem. Ha a szöveg nem elég erős, úgyis kihajítom.

Csak legyen rá elég időm... Jönnek mindenféle fellépések, például Ivánnal, a Sebő zenekarból, a Klebelsberg Kultúrkúrián... de róla már beszéltem neked:

Májusban, ha minden igaz, jön a Nyugati Misztika Keleten projekt is, ahol én leszek a Kelet... Két hete már beültem a próbára, hogy szokjam a hangzást. Egy kis flamand életérzés. Persze, Zolit és a szefárd repertoárt se hanyagolom... De ő most Törökországban lépett fel, és egyébként is, neki kell előkaparni Anatolijt, egy drága ukrán medvét, aki dobolni fog. Na,a ladinó szövegeket be kell magolnom, szerencse, hogy olyan spanyolosak, bár az egyik dal annyira multikulti, hogy beleszédül az ember. Ladinó nyelv, zsidó zene Szófiában... tiszta Balkán:

Úgy tanulok szöveget, hogy a kőbányai lakhelyemről gyalog megyek a metróhoz, gyártelepek mellett, a síneknél. Fogom a kezemben a papírt, és magolok. Néha kizökkent egy arra járó kamion, vagy egy vizelő férfi, aki mellett el kell oldalaznom... De ugyanígy szoktam a Lánchídon sétálva, vagy a körúton magolni. Olyankor elhatározom, hogy mire haza érek, már betéve tudni fogom az összes versszakot.

Különben kíváncsi leszek, mit fognak szólni a pakisztáni "követőim", ha a szefárd fellépésekről adok hírt. Pontosabban, ők ebből még nem fogják tudni, hogy zsidó zenéről van szó... De előbb-utóbb szóba kerül. Igazából először azt fogják mondani: de szép régi muszlim zene ez, honnan való? Merthogy amikor Pakisztánban a Szól a kakas már kezdetű szatmári zsidó népdalt dolgoztuk fel a helyiekkel, arról le se lehetett tagadni a keleti beütést... Az volt a kedvencük, és csak később mondtam el, hogy zsidó dal.

Na igen, ha úgy vesszük, Iszmáel és Izsák örök összeférhetetlenségéről érthetően ír a Biblia, és azt hiszem, épp elég nagy feladat valamiféle közeledésért vagy békés csendért munkálkodni... nem kell elvárni, hogy kebelbarátok legyenek. Meg itt van Gáza is, ami mindenkit felkavart... Én viszont azt gondolom, hogy a zene, az más dolog. Ráadásul a szefárd zene nem egyenlő az izraeli zsidó zenével, az meg nem egyenlő Izrael állammal, a politikával. Meg a magukat szégyenlő, olyan izraeli állampolgárokkal sem, akik elítélik a gázai vérengzést (hogy most ennél a fájdalmas epizódnál maradjak). Épp ezért szeretnék ilyen helyzetekben, a magam módján azok mellé (is) odaállni, akik abban az összezavarodott, skizofrén állapotban vannak, hogy szégyenlik magukat az országuk politikai döntései miatt. Mert ők állnak morálisan vesztésre a világ szemében. És őket lelkileg támogatni kellene. Nem az államot: az embereket.

Mondom ezt én, aki előbb ismertem bármiféle szúfi zenét, misztikus iszlám költészetet, mint zsidót... Ezért most álljon itt egy gyönyörű szúfi kép:

Remélem, te megértesz, mert biztos sokan, sokfélét próbálnak majd kihámozni ezekből a mondataimból...

Épp ezért, mára el is köszönök.... Nem váratlak sokáig, Linet!