Szövegtanulás a vadromantikus Kőbányán

Itt vagyok már, Linet, mielőtt még azt hiszed, hogy megint hosszú időre eltűnök. Szó sincs róla!
Például, elvoltam az énekleckéimmel... Ez itt egy régi kedvencem, olyan, mintha az ember tényleg részt venne egy énekórán. De éjszaka ne nyisd meg, mert a tanárnéni eléggé ijesztő:

Ez egy nagyon kacifántos rága, de rengeteget tanultam közben... sőt, ezt a Hajnával el is játszottuk, gitáros feldolgozásban. A 'refrént' - amit a dél-indiai zenében pallavinak neveznek, mert sokszor egymás után éneklik, és díszítgetik - eredeti nyelven hagytam, és írtam mellé egy kis magyar dalszöveget... egyszer talán megkeresem, elég az hozzá, hogy valami mantraféle volt.

Kiolvastam a Monszunnaplót. Mától ez lesz terítéken:

Ne kezdd, hogy biztos valami csöpögős förmedvény... Valami megtetszett a borítójában, aztán elolvastam a fülszöveget, nem volt tré, és megvettem. Ha a szöveg nem elég erős, úgyis kihajítom.

Csak legyen rá elég időm... Jönnek mindenféle fellépések, például Ivánnal, a Sebő zenekarból, a Klebelsberg Kultúrkúrián... de róla már beszéltem neked:

Májusban, ha minden igaz, jön a Nyugati Misztika Keleten projekt is, ahol én leszek a Kelet... Két hete már beültem a próbára, hogy szokjam a hangzást. Egy kis flamand életérzés. Persze, Zolit és a szefárd repertoárt se hanyagolom... De ő most Törökországban lépett fel, és egyébként is, neki kell előkaparni Anatolijt, egy drága ukrán medvét, aki dobolni fog. Na,a ladinó szövegeket be kell magolnom, szerencse, hogy olyan spanyolosak, bár az egyik dal annyira multikulti, hogy beleszédül az ember. Ladinó nyelv, zsidó zene Szófiában... tiszta Balkán:

Úgy tanulok szöveget, hogy a kőbányai lakhelyemről gyalog megyek a metróhoz, gyártelepek mellett, a síneknél. Fogom a kezemben a papírt, és magolok. Néha kizökkent egy arra járó kamion, vagy egy vizelő férfi, aki mellett el kell oldalaznom... De ugyanígy szoktam a Lánchídon sétálva, vagy a körúton magolni. Olyankor elhatározom, hogy mire haza érek, már betéve tudni fogom az összes versszakot.

Különben kíváncsi leszek, mit fognak szólni a pakisztáni "követőim", ha a szefárd fellépésekről adok hírt. Pontosabban, ők ebből még nem fogják tudni, hogy zsidó zenéről van szó... De előbb-utóbb szóba kerül. Igazából először azt fogják mondani: de szép régi muszlim zene ez, honnan való? Merthogy amikor Pakisztánban a Szól a kakas már kezdetű szatmári zsidó népdalt dolgoztuk fel a helyiekkel, arról le se lehetett tagadni a keleti beütést... Az volt a kedvencük, és csak később mondtam el, hogy zsidó dal.

Na igen, ha úgy vesszük, Iszmáel és Izsák örök összeférhetetlenségéről érthetően ír a Biblia, és azt hiszem, épp elég nagy feladat valamiféle közeledésért vagy békés csendért munkálkodni... nem kell elvárni, hogy kebelbarátok legyenek. Meg itt van Gáza is, ami mindenkit felkavart... Én viszont azt gondolom, hogy a zene, az más dolog. Ráadásul a szefárd zene nem egyenlő az izraeli zsidó zenével, az meg nem egyenlő Izrael állammal, a politikával. Meg a magukat szégyenlő, olyan izraeli állampolgárokkal sem, akik elítélik a gázai vérengzést (hogy most ennél a fájdalmas epizódnál maradjak). Épp ezért szeretnék ilyen helyzetekben, a magam módján azok mellé (is) odaállni, akik abban az összezavarodott, skizofrén állapotban vannak, hogy szégyenlik magukat az országuk politikai döntései miatt. Mert ők állnak morálisan vesztésre a világ szemében. És őket lelkileg támogatni kellene. Nem az államot: az embereket.

Mondom ezt én, aki előbb ismertem bármiféle szúfi zenét, misztikus iszlám költészetet, mint zsidót... Ezért most álljon itt egy gyönyörű szúfi kép:

Remélem, te megértesz, mert biztos sokan, sokfélét próbálnak majd kihámozni ezekből a mondataimból...

Épp ezért, mára el is köszönök.... Nem váratlak sokáig, Linet!

Paradicsom-szelídítés, kis pakisztáni kitérővel

Linet, úgy örülök, hogy elkezdtem ezt a kis blogot! Látom, hogy egyre többen olvassák... hitted volna?

Azért képzeld, valaki megint felpiszkált egy kicsit. A facebookon megtaláltuk egymást egy réges-régi ismerőssel, még a református ifjúsági csoportból. Eddig csak egyszer írt nekem, de abban nem volt sok köszönet... Egyből a lényegre tért: csak nem lettem muszlim? vagy buddhista? Miért vannak rajtam ezek a ruhák, miért foglalkozom ilyen zenével? Atyaég, majdnem azt mondtam neki: DE! Egyszerre lettem muszlim meg hindu is. Ahhoz már nem volt erőm, hogy közöljem vele, jobban esett volna, ha úgy indít: De rég beszéltünk, mi van mostanában veled?

Apropó, hinduk: Shubhrodeep, a bengáli zenész barátom válaszolt az indiai Húsvéttal kapcsolatos kérdésemre. Azt mondta, Indiában a Nagypéntek munkaszüneti nap mindenkinek. A keresztények nagy ünnepet ülnek, a többiek meg élvezik a hosszú hétvégét. Pakisztánban nem egészen ez a helyzet: aki kereszténynek vallja magát a munkahelyén, annak jár a munkaszüneti nap...

... de aki ezzel a lehetőséggel él, kisebbségként kockázatot is vállal magára. Engem is kerestek már meg pakisztáni keresztények, ki zenei kérdéssel, ki csak ismerkedés céljából... Egyesek szerint a keresztények a nagyvárosokban viszonylagos biztonságot élvezhetnek, de a hírek sajnos nem támasztják alá ezt az állítást. Egyébként úgy vettem észre, hogy az ISIS-szel kapcsolatos események miatt egyre több pakisztáni átlagpolgár beszél vallási toleranciáról... de erről talán máskor.

Most, hogy a Húsvétnak vége, végre csináltam egy jó kis krumplis tésztát! Talán megbotránkozol azon, amit most mondok, de nagyon is el tudnék képzelni egy olyan nyelvet, amelyiken ugyanaz a szó jelöli a paprikát és a paradicsomot. Tudtam, hogy lehidalsz! De emlékszem, hogy ovis koromban a kaliforniai paprika néven futó zöldséget paradicsompaprikaként árulták. Nekem egyébként az is fura, hogy a germán nyelvekben ugyanazzal a szóval jelölhetjük a diót és a mogyorót. Egy másik szó meg egyszerre utalhat a sajtra és a túróra, stb, stb. Hát, én nagyon sok ételt készítek, amelyikben mindkét piros zöldség benne van (senki ne jöjjön nekem azzal, hogy a paradicsom gyümölcs: NEM!), és mindkettőről az a véleményem, hogy időnként meg kell őket szelídíteni. Olyan 12 éve készítettem először saját bolognai szószt, és a recept előírt egy kis narancslevet, a paradicsom ízének ellensúlyozásához. A  fettuccinébe meg szőlőlevet. Én a paprikás krumpliba (következésképp a krumplis tésztába) is teszek narancslevet. Vagy ha nincs, multilevet. Épp csak egy kortyot. Ettől szeretik a többiek is.

És most egy közös ismerősről: említettem, hogy Zolival készül a ladinó repertoár. Nagyon élvezem! Eddig még nem énekeltem zongorakísérettel, és nem tudom, hogy Zoli érzékenységének köszönhető-e, vagy a zongora természetének, de ennyire hozzám idomuló kíséretben még nem volt részem. Húsvét alatt nyilván nem próbáltunk (meg hát a Pészah miatt se lehetett volna), de nemsokára megint találkozunk.... bele kell húznom! Quando el Rey Nimrod... Yo m'enamori d'un aire... Ezt mind át kell még néznem.

És holnaptól feszített munka a szerkesztőségben! Az embernek a polgári foglalkozását is meg kell ám becsülni. A Roma Kultúra Napjáról kell majd cikkeznem, két étteremleírás között. Néha egy téma túl érdekes ahhoz, hogy 2000 karakterben ki tudjam fejteni, máskor meg vért izzadok, hogy összekalapáljam a szöveget. Addig is, kis szerencsével ma este elérek a szultánabádi sztorim végére (amiről két napja írtam bővebben). Szép estét, Linet... jó kis multikultit toltam ma... remélem, tudsz még követni!