Izgi nyár... gyertya a matrac mellett

Kedves Linet, ne bántódj meg, ha a nyár folyamán kevesebbet jelentkezem. Meg kell értened, hogy rengeteg az esemény, a történés. Készülök a fellépésekre, lubickolok a fesztiválszezonban! Alig győzöm kiválasztani, miről is írjak.

Leginkább ez a kép tükrözi a lelkiállapotomat:

Henri Rousseau: Alvó cigány

Bárki, aki művészkedésre adja a fejét, késélen táncol... anyagilag, de még családi és baráti kapcsolatait tekintve is. Miközben semmiért se adnám a megtapasztalásaimat, mégis azt kell mondanom, nem mindenkinek való ez a "cigányélet"... Tele van csodákkal, ugyanakkor kemény feladatok is megtalálnak az önismeret útján.

De hát te, mint a Török Állami Opera énekese, nagyon jól tudod ezt!

Azért hadd újságoljam el, nagy sikerünk volt vasárnap Barvich Ivánnal a Klebelsberg Kultúrkúrián. Varró Dani és a Göncölszekér együttes társaságában zenéltünk. Ez volt Iván szerzeményeinek újabb premierje. Évekkel ezelőtt egy másik énekesnővel adta elő majdnem ugyanezt a repertoárt, úgyhogy fel kellett kötnöm a gatyát!

Közvetlen a Sebő zenekar koncertje után száguldottunk ki a Kúriára, hogy bemutassuk az időnként keleties ízű népdalfeldolgozásokat. (A keletiesség az, amit én hoztam a műsorba.) Nagyon büszke vagyok arra, hogy Iván szerzeményeinek életre hívásában ekkora részem lehet!

Túl sokáig ebben az élményben sem fürdőzhetek... Jövő héten kiutazom Balatonakarattyára, az Everness Fesztiválra, ahol a Belső Tükör Stúdió vezetője, Fehér Krisztina vendégeként fogok bemutatkozni. Ki kell találnom egy tíz perces műsort, amiben benne lesz lényem sava-borsa... Naná, hogy viszek tilinkót, kavalt, és beépítek pár szibériai pillanatot is, bár a tematika a kérés szerint Indiára alapul. A tappa műfaj iránti lelkesedésem miatt elképzelhető, hogy a Bhairavi rágát csempészem a műsorba, nem is annyira a Tilangot, ahogy eddig mondtam neked. Ami tappát eddig gyakoroltam, az Bhairaviban volt, és mára egészen a szívemhez nőtt. Lájtos ázsiai műsor lesz, egyszemélyes műsor... de hát: teremtsünk műfajt! :)

Apropó India... már megint mi történt velem. A facebookon megkeresett egy Nirvana Singh nevű egyén. Hm... 

Tipikus eset: álnév, a profilkép helyén felirat, semmi fotó. Amikor jeleztem felé, hogy az egyetlen infó, amit a profiljából leszűrni vélek, az a vallása/származása (a Singh egy jellegzetes szíkh név); ismeretlenekkel nem chattelek, főleg, ha se arcuk, se nevük, rámförmedt... Azt mondta, tipikus bizalmatlanság ez a részemről. Hogy kérdőjelezhetem meg egy kasmíri szíkh tisztességes szándékait? Na most, mivel a többséggel ellentétben nem a szemem színe volt a téma, elkezdtem vele kicsit mélyebben beszélgetni. Azt is megengedtem, hogy bejelöljön. Nem is baj, ha a tappa dalszövegekhez és a pandzsábi nyelvi kérdésekhez van még egy épkézláb segítségem. No, meglátjuk, befogható-e.

Linet, már be is sötétedett, megyek egy kicsit tappát gyakorolni... leülök egy kis matracra a konyhakövön, benyomom a youtube-ot, és gyerünk... enélkül nem teljes a napom. A bengáli barátomnak megígértem, hogy csinálok egy tappás mp3 felvételt, elküldöm neki, és a véleményét kérem. Kicsit tartok ettől... de jó lesz! (Emlékeztetőül: a múltkori, meg a  kettővel ezelőtti posztban írtam a tappáról és a műfaj iránti rajongásomról.) 

És, tudom, hogy zsidó vallású vagy, de itt a Ramadán, úgyhogy kedves törökországi ismerőseidnek is áldást és erőt kívánok, Ramadán Karím! Mindenképp add át!

Szövegtanulás a vadromantikus Kőbányán

Itt vagyok már, Linet, mielőtt még azt hiszed, hogy megint hosszú időre eltűnök. Szó sincs róla!
Például, elvoltam az énekleckéimmel... Ez itt egy régi kedvencem, olyan, mintha az ember tényleg részt venne egy énekórán. De éjszaka ne nyisd meg, mert a tanárnéni eléggé ijesztő:

Ez egy nagyon kacifántos rága, de rengeteget tanultam közben... sőt, ezt a Hajnával el is játszottuk, gitáros feldolgozásban. A 'refrént' - amit a dél-indiai zenében pallavinak neveznek, mert sokszor egymás után éneklik, és díszítgetik - eredeti nyelven hagytam, és írtam mellé egy kis magyar dalszöveget... egyszer talán megkeresem, elég az hozzá, hogy valami mantraféle volt.

Kiolvastam a Monszunnaplót. Mától ez lesz terítéken:

Ne kezdd, hogy biztos valami csöpögős förmedvény... Valami megtetszett a borítójában, aztán elolvastam a fülszöveget, nem volt tré, és megvettem. Ha a szöveg nem elég erős, úgyis kihajítom.

Csak legyen rá elég időm... Jönnek mindenféle fellépések, például Ivánnal, a Sebő zenekarból, a Klebelsberg Kultúrkúrián... de róla már beszéltem neked:

Májusban, ha minden igaz, jön a Nyugati Misztika Keleten projekt is, ahol én leszek a Kelet... Két hete már beültem a próbára, hogy szokjam a hangzást. Egy kis flamand életérzés. Persze, Zolit és a szefárd repertoárt se hanyagolom... De ő most Törökországban lépett fel, és egyébként is, neki kell előkaparni Anatolijt, egy drága ukrán medvét, aki dobolni fog. Na,a ladinó szövegeket be kell magolnom, szerencse, hogy olyan spanyolosak, bár az egyik dal annyira multikulti, hogy beleszédül az ember. Ladinó nyelv, zsidó zene Szófiában... tiszta Balkán:

Úgy tanulok szöveget, hogy a kőbányai lakhelyemről gyalog megyek a metróhoz, gyártelepek mellett, a síneknél. Fogom a kezemben a papírt, és magolok. Néha kizökkent egy arra járó kamion, vagy egy vizelő férfi, aki mellett el kell oldalaznom... De ugyanígy szoktam a Lánchídon sétálva, vagy a körúton magolni. Olyankor elhatározom, hogy mire haza érek, már betéve tudni fogom az összes versszakot.

Különben kíváncsi leszek, mit fognak szólni a pakisztáni "követőim", ha a szefárd fellépésekről adok hírt. Pontosabban, ők ebből még nem fogják tudni, hogy zsidó zenéről van szó... De előbb-utóbb szóba kerül. Igazából először azt fogják mondani: de szép régi muszlim zene ez, honnan való? Merthogy amikor Pakisztánban a Szól a kakas már kezdetű szatmári zsidó népdalt dolgoztuk fel a helyiekkel, arról le se lehetett tagadni a keleti beütést... Az volt a kedvencük, és csak később mondtam el, hogy zsidó dal.

Na igen, ha úgy vesszük, Iszmáel és Izsák örök összeférhetetlenségéről érthetően ír a Biblia, és azt hiszem, épp elég nagy feladat valamiféle közeledésért vagy békés csendért munkálkodni... nem kell elvárni, hogy kebelbarátok legyenek. Meg itt van Gáza is, ami mindenkit felkavart... Én viszont azt gondolom, hogy a zene, az más dolog. Ráadásul a szefárd zene nem egyenlő az izraeli zsidó zenével, az meg nem egyenlő Izrael állammal, a politikával. Meg a magukat szégyenlő, olyan izraeli állampolgárokkal sem, akik elítélik a gázai vérengzést (hogy most ennél a fájdalmas epizódnál maradjak). Épp ezért szeretnék ilyen helyzetekben, a magam módján azok mellé (is) odaállni, akik abban az összezavarodott, skizofrén állapotban vannak, hogy szégyenlik magukat az országuk politikai döntései miatt. Mert ők állnak morálisan vesztésre a világ szemében. És őket lelkileg támogatni kellene. Nem az államot: az embereket.

Mondom ezt én, aki előbb ismertem bármiféle szúfi zenét, misztikus iszlám költészetet, mint zsidót... Ezért most álljon itt egy gyönyörű szúfi kép:

Remélem, te megértesz, mert biztos sokan, sokfélét próbálnak majd kihámozni ezekből a mondataimból...

Épp ezért, mára el is köszönök.... Nem váratlak sokáig, Linet!