Völgy kétszer, és vakulásig romantika

Éjfél elmúlt, Linet, de már nagyon szégyenlem magam, amiért ennyi ideje nem írtam. Úgyhogy gyorsan egy pár sort...

Ha nem épp az ilyen-olyan formációimmal foglalkozom, akkor fordítok... romantikus irodalmat, magyarról angolra. Ezért is folyik ki a szemem, ha nem jöhetek le a gépről, amikor a napi adagot teljesítettem. Ugye, megérted?

Egyébként pedig, mindkétszer szuper volt a Völgyben.

Először a Triómmal léptünk fel a Tilos udvarban, és társult hozzánk kísérleti jelleggel egy gitáros is. Akkorát dobott az egész produkción, hogy bizony muszáj lesz egy gitárost is állandósítanunk... Egyébként pedig, a délutáni beállásunk alatt kinyílt a szomszéd helyszín hátsó bejárata, és kidugta rajta a fejét Hobó... Néhány percig hallgatott minket. A szomszédban készült fellépni, és meghallotta, hogy a Szarada palikarja (Negyven legény)  című görög dalt játsszuk épp. Ott volt az arcán, hogy ismeri, és kíváncsi, kinek jutott eszébe mostanában ezt eljátszani. (Ezen a képen csak a téglafalba vájt ajtó látszik, Hobo sajnos nem.)

Na, és a szefárd dalunk, amit az esti koncertig rendesen át se néztünk, a fellépésen olyan pszichedelikus impróba torkollott, amin még én is meglepődtem. Annyira közhely azt mondani, hogy lubickoltam abban a közegben, amit a zene körénk varázsolt... de mégis ezt kell mondanom, mert így történt.

(Mellettem, a földön egy önjelölt marionett-bábost láthatsz, nem egy leboruló muszlimot, amit a sapkája miatt gondolhat az ember... de szerintem pont ezért kérdezték többen a facebookon, hogy hol volt ez a koncert...)

Később aztán egy házzal arrébb, a Reformátuséknál duóztam, Kiss Gergővel. A kis templom megtelt, és a koncert nagyon szépre sikeredett. Ez pedig a fogékony közönség nélkül nem történt volna így, mert a közönség visszajelzésére sajnos (vagy szerencsére) nagyon érzékeny vagyok.

Ez volt most... és akkor egy darabig eltemetkezem a munkába. Még nem tartok a könyv felénél sem, de a szerelmesek máris majdnem egymásra találtak... mi lesz akkor később?

Majd elmondom!

Szárada pálinka, görög népdal

Jaj, Linet, végre sikerült valami, amire már régóta kerestem a megoldást...

Amikor a gazdagon díszített, mindenféle ázsiai dallamot tanulmányozom, sokszor kívánom, bárcsak ki tudnám a felvételt lassítani, hogy a díszítéseket kedvemre vizsgálhassam, ahogy a biológusok nézegetik a mintákat a mikroszkóp alatt... Régen, amikor magnóról hallgattam ezt-azt (igaz, akkor még eszembe se jutott volna színpadon énekelni, a gondolatától is kivert a víz), a kazettán egy gyakorlott mozdulattal begyűrtem a szalagot, és sikerült valameddig kilassítva lejátszani a felvételeket, még ha ettől minden énekesnek olyan mély hangja is lett, mint egy nagytestű vadállatnak.

Jópár évvel később Hodzsa barátomat kértem meg, ha nagyon muszáj volt, hogy egy-egy rövidke mp3-as felvételt valamilyen szoftver segítségével lassítson ki, és küldjön át nekem.

Egészen mostanáig! Merthogy a megoldás ennél sokkal egyszerűbb - és nemcsak zenészeknek, hanem táncosoknak is nagy segítség lehet.

Nekem ez nagy felfedezés, hogy egyetlen kis átállítás segítségével minden gondom megoldódik...

Ja, hogy te ezt már rég tudtad? Bocs...

Ó, egyébként egy másik, bár jóval kisebb problémám is megoldódott a héten... Ehhez el kell mondanom, hogyan szoktam dalt választani a fellépésekhez.

Nem igazán szoktam választani tudatosan, pont ez a lényeg. Ha nem épp egy újonnan hallott dalba szeretek bele, akkor valami felidéződik bennem a régmúltból, amit most mindenképp el szeretnék énekelni... Néha az iskolai ének tankönyv egyik oldala jelenik meg lelki szemeim előtt... vagy felrémlik egy vonzó, titokzatos dallam valamelyik ősi válogatáslemezről, kazettáról, tévéműsorból, mozifilmből. Meglepő, milyen tisztán meg tud maradni egy dallamfoszlány az emberben, ha az fontos valamiért.

Testvérem hajdani Sirtos lemezéről jutott eszembe néhány érdekesség... ezek aztán az alábbi dalra csapódtak le:

Valami előhozta belőlem ezt a szép hangulatot (még akkor is, ha a görögök számára ez lerágott csont - hiszen nemzeti ünnepükön orrba-szájba ez megy), és rátaláltam a neten. Ezután kapcsolatba léptem, Voulával, egy görög ismerősömmel, aki a budapesti Zeneakadémián végzett, és itt alapított családot. Tegnapelőtt meglátogattam, és éppen ott tartózkodó, nagykövetségi jóbarátja társaságában átvettük a szöveget. Aztán Voula szép szájbarágósan, magyar betűkkel leírta nekem az egészet:

... és erre az 'idiot-proof' megoldásra nagyobb szükségem volt, mint hittem... Ugyanis a szöveg latin betűs változata megtalálható a neten, de az nem a kiejtést, hanem a görög írást veszi alapul, méghozzá betűről betűre... ezért fordul elő, hogy a betűs megfelelésben a SARANTA az első szó kiejtése SZARADA, mert a görög NT-vel jelöli a D hangot, mivel másképp nem tudja megoldani, stb stb... szóval, konzultáció nélkül jól félre lehet menni, még ha az embernek olyan is a füle, mint a hiúzé. (Ennél kínosabb félreértéseket szenvedtem meg három éve, az első hindi dalszöveggel, hogy pirulok, ha eszembe jut.)

Így aztán az én drága trióm tagjainak, akikkel ezt a műsorszámot megcsináltuk, igaza lett: nem hiába becézték ezt a dalt Szárad a pálinkának... Tényleg úgy indul (na jó: egy hang híján mégse stimmel teljesen).

Így aztán, Linet, még egy tapasztalattal gazdagabb lettem... csak a július végi fellépésig más meglepetés ne érjen.