Na, Linet, alig láttam ki a fejemből az utóbbi napokban. Ugye, nem hiányoltál nagyon?
Ezen a héten nem ülök a szerkesztőségben, mégis megtaláltak az érdekes írói feladatok, például a körömgombáról meg az első magyar műholdprogramról.
Aztán tegnap este műsoroztunk Lesi Zolival az Opera Pubban...
... ahol egymásnak passzolgattuk a "szót". Képzeld, fársziul is énekeltem egy gyönyörű dalt, amit Marjan és Mahsa Vahdat, iráni testvérpár egyik lemezén hallottam. Fársziul nem tudok, de az arab írást ismerem, ezért a szövegeket meg tudom tanulni, ha látom őket leírva (például a lemezborítón).
Na, de nem dicsekedni akartam... csak a dal kapcsán elújságolni, mi adott olyan jó hangulatot a fellépéshez: Mahsa Vahdat egyik barátnője, akit én még Iszlámábádból ismerek, a műsorszámok egyeztetése közben írt nekem a facebookon, hogy megkapta a referenciáimat postán... Az eső teljesen elmosta a címzést a borítékon, kész csoda, hogy odatalált. Ez egy másik álom, ami talán a beteljesedés mezejére lépett, és én nem bánom azt sem, ha csak lassan halad előre. Az üzenet épp a sorrend összeállítása közben jutott el hozzám, szóval hihetetlenül jó volt az időzítés!
A műsor is kellemesen telt, szép kis társaság gyűlt össze meghallgatni minket, még ráadást is adtunk. Kaptam meghívást egy másik, hangulatosnak ígérkező irodalmi estre is, de nemet kellett mondanom... Az állami operaénekesek, mint te, nem tudják, hogy még mindig sok olyan meghívó létezik, akinek eszébe se jut, hogy a zenész is pénzen él. Vagy ha eszébe jut, azt reméli, hogy haverok vagytok, és úgyis eljössz, mert mindenki halálra fog szeretni, és annál nincs is jobb! Sokan nem értik, hogy az ingyen ital meg a szeretet nem segít abban, hogy másnap befizesd a számláidat. Persze, szeretünk zenélni, és szeretjük, ha szeretnek, de ami a helyszínen laza örömzenének látszik, amögött sokszor nem kevés felkészülés, válogatás. időmérés, gyakorlás van. Adódnak nehéz helyzetek, de majd egyszer bekerül a köztudatba, hogy a zenész is eszik és lakást tart fenn (és nem tud mindenkinek ingyen zenét felajánlani, akivel egyszer koccintott), és akkor minden tuti lesz!
Még egy dolgot mindenképp el kell mondanom. Pedzegettem múltkor egy új projektet, ahová meghívást kaptam...
... de csak azért, hogy a nyugati misztika ne maradjon nekem se fehér folt. Egy Hadewijch nevű misztikus költőnő verseire épül ez a szép műsor... égi szerelem, erotika. 13. századi holland szövegek, Rakovszky Zsuzsa és Daróczi Anikó fordításában, és eredeti nyelven. Időnként beleszédültem a versekbe; mintha csak egy szúfi költő munkái köré építenénk a koncertet. Én leszek benne a keleti 'ellenpont'. Voltam próbán, aztán ellátogattam Anikó irodájába, a néderlandisztika tanszékre, és némi olvasnivaló kíséretében kiutalódott a számomra egy kisebb csokornyi dallam.
Mint megtudtam, Hadewijch valószínűleg begina volt, ami az én olvasatomban egy női remete, aki Isten szeretetének örök kutatására adta az életét. A beginák egyedül éltek, de korántsem magányosan. Később a németalföldi beginák közösségekbe szerveződtek, de Hadewijch idejében még egyedül voltak, nem kértek se a férfiak, se az egyház védelméből. Persze, meg is égették őket.
Tegnap voltam a Budakeszi lakásomban is. Előszedtem az ujjatlan felsőimet, a szoknyáimat. Magamhoz vettem a hangszereimet. Mondtam, ugye, hogy ott milyen jó gyakorolni, tanulni, meditálgatni. Ott kicsit én is begina vagyok.
Ezen a héten nem ülök a szerkesztőségben, mégis megtaláltak az érdekes írói feladatok, például a körömgombáról meg az első magyar műholdprogramról.
Aztán tegnap este műsoroztunk Lesi Zolival az Opera Pubban...
... ahol egymásnak passzolgattuk a "szót". Képzeld, fársziul is énekeltem egy gyönyörű dalt, amit Marjan és Mahsa Vahdat, iráni testvérpár egyik lemezén hallottam. Fársziul nem tudok, de az arab írást ismerem, ezért a szövegeket meg tudom tanulni, ha látom őket leírva (például a lemezborítón).
Na, de nem dicsekedni akartam... csak a dal kapcsán elújságolni, mi adott olyan jó hangulatot a fellépéshez: Mahsa Vahdat egyik barátnője, akit én még Iszlámábádból ismerek, a műsorszámok egyeztetése közben írt nekem a facebookon, hogy megkapta a referenciáimat postán... Az eső teljesen elmosta a címzést a borítékon, kész csoda, hogy odatalált. Ez egy másik álom, ami talán a beteljesedés mezejére lépett, és én nem bánom azt sem, ha csak lassan halad előre. Az üzenet épp a sorrend összeállítása közben jutott el hozzám, szóval hihetetlenül jó volt az időzítés!
A műsor is kellemesen telt, szép kis társaság gyűlt össze meghallgatni minket, még ráadást is adtunk. Kaptam meghívást egy másik, hangulatosnak ígérkező irodalmi estre is, de nemet kellett mondanom... Az állami operaénekesek, mint te, nem tudják, hogy még mindig sok olyan meghívó létezik, akinek eszébe se jut, hogy a zenész is pénzen él. Vagy ha eszébe jut, azt reméli, hogy haverok vagytok, és úgyis eljössz, mert mindenki halálra fog szeretni, és annál nincs is jobb! Sokan nem értik, hogy az ingyen ital meg a szeretet nem segít abban, hogy másnap befizesd a számláidat. Persze, szeretünk zenélni, és szeretjük, ha szeretnek, de ami a helyszínen laza örömzenének látszik, amögött sokszor nem kevés felkészülés, válogatás. időmérés, gyakorlás van. Adódnak nehéz helyzetek, de majd egyszer bekerül a köztudatba, hogy a zenész is eszik és lakást tart fenn (és nem tud mindenkinek ingyen zenét felajánlani, akivel egyszer koccintott), és akkor minden tuti lesz!
Még egy dolgot mindenképp el kell mondanom. Pedzegettem múltkor egy új projektet, ahová meghívást kaptam...
... de csak azért, hogy a nyugati misztika ne maradjon nekem se fehér folt. Egy Hadewijch nevű misztikus költőnő verseire épül ez a szép műsor... égi szerelem, erotika. 13. századi holland szövegek, Rakovszky Zsuzsa és Daróczi Anikó fordításában, és eredeti nyelven. Időnként beleszédültem a versekbe; mintha csak egy szúfi költő munkái köré építenénk a koncertet. Én leszek benne a keleti 'ellenpont'. Voltam próbán, aztán ellátogattam Anikó irodájába, a néderlandisztika tanszékre, és némi olvasnivaló kíséretében kiutalódott a számomra egy kisebb csokornyi dallam.
Mint megtudtam, Hadewijch valószínűleg begina volt, ami az én olvasatomban egy női remete, aki Isten szeretetének örök kutatására adta az életét. A beginák egyedül éltek, de korántsem magányosan. Később a németalföldi beginák közösségekbe szerveződtek, de Hadewijch idejében még egyedül voltak, nem kértek se a férfiak, se az egyház védelméből. Persze, meg is égették őket.
Tegnap voltam a Budakeszi lakásomban is. Előszedtem az ujjatlan felsőimet, a szoknyáimat. Magamhoz vettem a hangszereimet. Mondtam, ugye, hogy ott milyen jó gyakorolni, tanulni, meditálgatni. Ott kicsit én is begina vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése