Nem mondok újat azzal, Linet, neked se, hogy a facebookkal az embernek néha meggyűlik a baja. Van, hogy ismeretlenek jelölnek be minket, akik időnként nem értenek a szóból, hiába jelezzük egyértelműen, hogy nem kérünk a "barátságukból". Sokat tudnék mesélni... egyszer talán ki is fejtem. Nap mind nap találkozom ezzel a problémával, de néha, nagy ritkán valami jó is kisül a dologból.
Amikor három éve a lahori Farhat Abbas Shah, aki költő és műsorvezető, bejelölt, és később megkért, hogy szerepeljek a műsorában, azt mondtam, Chrudinák Alajos, ne hagyj el. Belenéztem a műsoraiba, és teljesen elsöpört a temperamentum, a hangerő, és minden... (Akkor persze még egy szót se értettem az egészből, nem jött át, hogy műsorainak egy része SZATÍRA, mint például ez is, ahol az ünnepre szánt áldozati állatokat meg a szegény vidéki pakisztániakat veszi egy kalap alá - ő a fekete fejfedős ember.)
De aztán a magyar nagykövetségnek is írt, és nem nagyon mondhattam nemet. Nem is akartam... A műsor egy részletét már belinkeltem egy korábbi bejegyzésbe. (Sajnos a stúdió, ahonnan a Kohenoor TV adásait sugározták, egy hónappal a közös műsorunk után kigyulladt, és a rossz biztonsági körülmények miatt kb. hatan életüket vesztették a tűzben...)
Mondok egy példát: egy perce jelölt be egy bizonyos Sardar Akhtyar Ali Noohani. Mielőtt egyáltalán ráklikkelnék, hogy megnézzem, van-e közös ismerősünk, a Sardar-ból tudhatom, hogy szíkh; és tényleg, a profilképen látom, hogy turbán (urdu: pagri) van a fején. (Az alábbi kép csak illusztráció!)
Egyetlen közös ismerősünk van, akiről halvány lövetem sincs, hogy kicsoda. Tehát nem jelölöm vissza. Erre lehet, hogy gyötörni kezd (Mam please add me), belájkolja az összes fotómat, aztán ha kitartok a hallgatás mellett, rám un. Ha viszont visszajelölném, azonnal chatet indítana, mint a legtöbb földije, akiket kezdetben kedves, aztán nyers határozottsággal igyekszek leszerelni - persze, csupa szeretetből! Tengernyi ilyen történetem van (Sardar Ji e pillanatokban épp a fotóimat lájkolgatja), szóval, néha nagyon elég a facebookból... Többek között ezért kezdtem ezt a blogot!
Ma egyébként a családdal ébredtem, és elkészítettem nekik (és magamnak) az egyetlen igazán egészséges reggelit, amit tudok. A tejjel nyilván többeknek bajuk lenne... De ez itt se nem bió blog, se nem gasztró! Szóval a porridge, vagy zabkása nálam a sütőben készül, amióta ezzel a lusta megoldással a tévében megismerkedtem. Jó arányban össze kell keverni a száraz zabpelyhet barna cukorral, fahéjjal és tejjel, aztán a sütőben kb. fél óra alatt szép krémesre megsül. Nekem jobban is ízlik, mint a klasszik, és kevergetni sem kell.
Mára befejeztem újságírói kötelességeimet is, kezdődhet a hétvége! Készülődés a hétfői fellépésre, dalválogatás, kézbe kellene venni a hangszereket is. Szerencsére a szekrényben kutakodva kezembe akadt egy ruhadarab, ami még nem volt rajtam fellépésen... Ja, és holnap egy olyan próbán fogok részt venni, ami teljesen új nekem! Kipróbáljuk egymást, és ha megtalálom a helyemet ebben a produkcióban, akkor többet mesélek róla. Legyen annyi elég: nyugati misztika!
Valamit a végéről már ki kellett törölnöm. Eleget csapongtam megint, maradjon téma legközelebbre is. Nem árulok zsákbamacskát, előre megmondtam, hogy az emberek, a nyelvek, az ételek mind szóba kerülnek itt a zene mellett. Aki idáig elkísért, azt biztos nem zavarja. Téged meg főleg nem, Linet, eddig legalábbis nem mondtad.
Amikor három éve a lahori Farhat Abbas Shah, aki költő és műsorvezető, bejelölt, és később megkért, hogy szerepeljek a műsorában, azt mondtam, Chrudinák Alajos, ne hagyj el. Belenéztem a műsoraiba, és teljesen elsöpört a temperamentum, a hangerő, és minden... (Akkor persze még egy szót se értettem az egészből, nem jött át, hogy műsorainak egy része SZATÍRA, mint például ez is, ahol az ünnepre szánt áldozati állatokat meg a szegény vidéki pakisztániakat veszi egy kalap alá - ő a fekete fejfedős ember.)
De aztán a magyar nagykövetségnek is írt, és nem nagyon mondhattam nemet. Nem is akartam... A műsor egy részletét már belinkeltem egy korábbi bejegyzésbe. (Sajnos a stúdió, ahonnan a Kohenoor TV adásait sugározták, egy hónappal a közös műsorunk után kigyulladt, és a rossz biztonsági körülmények miatt kb. hatan életüket vesztették a tűzben...)
A tanulság: nem mindenkit kell elhajtani, bár az is igaz, hogy nehéz előre tudni, ki érdemes az ember figyelmére.
Mondok egy példát: egy perce jelölt be egy bizonyos Sardar Akhtyar Ali Noohani. Mielőtt egyáltalán ráklikkelnék, hogy megnézzem, van-e közös ismerősünk, a Sardar-ból tudhatom, hogy szíkh; és tényleg, a profilképen látom, hogy turbán (urdu: pagri) van a fején. (Az alábbi kép csak illusztráció!)
Ma egyébként a családdal ébredtem, és elkészítettem nekik (és magamnak) az egyetlen igazán egészséges reggelit, amit tudok. A tejjel nyilván többeknek bajuk lenne... De ez itt se nem bió blog, se nem gasztró! Szóval a porridge, vagy zabkása nálam a sütőben készül, amióta ezzel a lusta megoldással a tévében megismerkedtem. Jó arányban össze kell keverni a száraz zabpelyhet barna cukorral, fahéjjal és tejjel, aztán a sütőben kb. fél óra alatt szép krémesre megsül. Nekem jobban is ízlik, mint a klasszik, és kevergetni sem kell.
Mára befejeztem újságírói kötelességeimet is, kezdődhet a hétvége! Készülődés a hétfői fellépésre, dalválogatás, kézbe kellene venni a hangszereket is. Szerencsére a szekrényben kutakodva kezembe akadt egy ruhadarab, ami még nem volt rajtam fellépésen... Ja, és holnap egy olyan próbán fogok részt venni, ami teljesen új nekem! Kipróbáljuk egymást, és ha megtalálom a helyemet ebben a produkcióban, akkor többet mesélek róla. Legyen annyi elég: nyugati misztika!
Valamit a végéről már ki kellett törölnöm. Eleget csapongtam megint, maradjon téma legközelebbre is. Nem árulok zsákbamacskát, előre megmondtam, hogy az emberek, a nyelvek, az ételek mind szóba kerülnek itt a zene mellett. Aki idáig elkísért, azt biztos nem zavarja. Téged meg főleg nem, Linet, eddig legalábbis nem mondtad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése