Jazz, tappa, és a mi új zenei masszánk

Linet, kapaszkodok erősen ezen a hullámvasúton, mert kalandos ám ez az útszakasz!

Képzeld, Gergő és Gábor zenésztársaimmal forgattunk egy videóklippet a pakisztáni Lahooti stúdió számára. Tavaly vettük fel a zenei anyagot, és idén ősszel jön a lemez a sivatagos Dzsamshoróban! Szindhi nyelven énekeltem a dalt a lár törzsről, akik folyóparton élnek, és békésen megvannak egymással... Szerencsére a szöveget jól begyakoroltam, így adzsrak kendővel a vállamon teljes nyugalomban énekeltem el a dalt a forgatáson hússzor is. Még sosem történt velünk olyan, hogy egy stúdióban filmeztek le minket, inkább élő koncerteken születtek rólunk felvételek. Élveztük a dolgot, és szerintem szépek is voltunk. Az életben először arra is figyeltünk, hogy színharmóniát alkossunk a képernyőn!

Két nappal később meg már egész más tájakra kellett koncentrálnom. A hónap legesősebb napján utaztunk le a Burns Kati NTett-tel Szigetvárra, a Zrínyi Napokra. Szerencsére az eső ellenére nagyszerű volt a hangulat...

Nagyon lelkes voltam, hiszen ezen a koncerten már egy tappa is megszólalt, még ha nem is erőltettem az eredeti, egészen apró csomózású éneklési stílust, hiszen itt egy úszós, jazzes 'fílinget' hozunk, de a dalnak (Laalwala) ez volt a premierje, és úgy láttam-hallottam, be is jött sokaknak. Tehát: egy új NTett zenei massza született!

A dal alapja ez a csodálatos tappa volt: Laalwala joban, azaz pirospozsgás ifjú.

Remélem, egyszer egy saját felvételt is megmutathatok neked ebből... De akkor már mást is! A gyimesi csángó imprónkat, a szefárd pszichedélénket, a csori csorit. Rajta vagyunk!

Egyébként még beállás alatt megkaptam Somi Pannitól, a Sivasakti Kalánanda társulatvezetőjétől az üzenetet, hogy szeptember végén fellépés lesz, pár szólótáncukat fogom indiai énekkel kísérni. Naná, hogy igent mondtam, már elvonási tüneteim voltak, annyira hiányzik a társaságuk, meg a dramatikus jellegű táncokkal való munka. Megint előszedem a tamil jegyzeteket, a padamokat, jön a padlóra ülős, színházi zenés próbaidőszak!

Videóklipp, ékes szindhi nyelven

Linet, ennél izgalmasabb a nyár vége nehezen lehetne.

Most két dolgot kell vinnem, hajtanom, nyomatnom... már-már szó szerint. Tanulnom kell a vezetést, a projektek vezénylését, azzal együtt, hogy nem vagyok vezető alkat. Most főleg abba kell beletörődnöm, hogy ha valami nem rajtam múlik, azt hagynom kell menni a maga útján. És lépni akkor, ha lépéshelyzetbe kerülök.

Mondtam-e, hogy videóklippet kell készítenem két zenésztársammal? A megrendelő: a pakisztáni Lahooti Live Sessions. Tavaly nyáron szóltak először, hogy egy válogatás albumra szeretnének meghívni, néhány kísérőzenésszel együtt, így aztán Gergővel és Gáborral (Hajna zenekarom tagjaival) összehoztunk két számot, és lelkiismeretesen fel is vettük. Az egyik szám helyi dialektusban hangzik majd el, a másik egy általunk feldolgozott dunántúli magyar népdal, meditatív hangulatban... (na igen, észlelem, hogy ezt írásban eléggé lehetetlen vállalkozás érzékeltetni). Egy év alatt nagy nehezen megtörtént Pakisztánban a keverés, és most rebesgetik, hogy szeptemberben a lemez ki is jöhetne. Ehhez kell a promóciós videóklipp, a változatosság kedvéért élő zenével, és vágatlanul, mert a kinti zenészek is játszanak majd hozzá valamit. De vajon milyen hangszeren, és kik?

Talán kamacson? Nagyon szeretem a kamacsot. Itt egy igazán szép kamacsolás, hehe:

Mindenesetre, Gergőt és Gábort nehéz időben összeegyeztetni, hiszen messze is vannak, be is vannak fogva. A stúdiótól várok még egy visszajelzést, és ez az a helyzet, amikor néhány órára el kell engednem az ügyet. Majd lépek akkor, ha fejlemény van. Aztán egyszer csak ott fogunk ülni a stúdióban, a kamerák előtt, és nekem meggyőzően el kell énekelnem szindhi nyelven a kért dalt, oldalamon Gergővel és Gáborral, akik mosolyogva pengetik a gitárt. Érdekes lesz!

A másik projekt egy izgalmas koncert a szigetvári Zrínyi Napokon. Hát igen, a jövő szombat megint az utazás jegyében fog telni. De ismét velünk lesz a gitáros Los Davidos Pozsonyból, aki előbb-utóbb állandó tagjává válik a Burns Kati NTettnek... látod, már nem is hívom Triónak.

A fenti, elhíresült tech riderünk helyett álljon itt egy régi kedvenc fotó:

Ha meg nem épp a videóklipp időzítésével vagy az NTett próbáival, repertoárbővítésével foglalkozom, akkor még mindig a civil életbeli fordítómunkámat, a határidős romantikus regényt hajtom, tolom, vagy épp nyomatom... szeptember közepéig.