Jazz, tappa, és a mi új zenei masszánk

Linet, kapaszkodok erősen ezen a hullámvasúton, mert kalandos ám ez az útszakasz!

Képzeld, Gergő és Gábor zenésztársaimmal forgattunk egy videóklippet a pakisztáni Lahooti stúdió számára. Tavaly vettük fel a zenei anyagot, és idén ősszel jön a lemez a sivatagos Dzsamshoróban! Szindhi nyelven énekeltem a dalt a lár törzsről, akik folyóparton élnek, és békésen megvannak egymással... Szerencsére a szöveget jól begyakoroltam, így adzsrak kendővel a vállamon teljes nyugalomban énekeltem el a dalt a forgatáson hússzor is. Még sosem történt velünk olyan, hogy egy stúdióban filmeztek le minket, inkább élő koncerteken születtek rólunk felvételek. Élveztük a dolgot, és szerintem szépek is voltunk. Az életben először arra is figyeltünk, hogy színharmóniát alkossunk a képernyőn!

Két nappal később meg már egész más tájakra kellett koncentrálnom. A hónap legesősebb napján utaztunk le a Burns Kati NTett-tel Szigetvárra, a Zrínyi Napokra. Szerencsére az eső ellenére nagyszerű volt a hangulat...

Nagyon lelkes voltam, hiszen ezen a koncerten már egy tappa is megszólalt, még ha nem is erőltettem az eredeti, egészen apró csomózású éneklési stílust, hiszen itt egy úszós, jazzes 'fílinget' hozunk, de a dalnak (Laalwala) ez volt a premierje, és úgy láttam-hallottam, be is jött sokaknak. Tehát: egy új NTett zenei massza született!

A dal alapja ez a csodálatos tappa volt: Laalwala joban, azaz pirospozsgás ifjú.

Remélem, egyszer egy saját felvételt is megmutathatok neked ebből... De akkor már mást is! A gyimesi csángó imprónkat, a szefárd pszichedélénket, a csori csorit. Rajta vagyunk!

Egyébként még beállás alatt megkaptam Somi Pannitól, a Sivasakti Kalánanda társulatvezetőjétől az üzenetet, hogy szeptember végén fellépés lesz, pár szólótáncukat fogom indiai énekkel kísérni. Naná, hogy igent mondtam, már elvonási tüneteim voltak, annyira hiányzik a társaságuk, meg a dramatikus jellegű táncokkal való munka. Megint előszedem a tamil jegyzeteket, a padamokat, jön a padlóra ülős, színházi zenés próbaidőszak!

Jai Sindh, avagy hívás a 'marcona' körülmetéltek földjéről

Vannak emberek, akik számon tartják a születésnapokat, és vannak, akik folyton elfelejtik a fontosabb évfordulókat. Én - szégyen szemre - az utóbbiak közé tartozom, bár a közeli családtagokról többnyire sikerül megemlékeznem. Sokak születésnapjáról a facebook értesítései alapján vagyok képben... röstellem, de így van.

Tudod, Linet, ma egy nagyon kedves pakisztáni énekes születésnapjára hívta fel a figyelmemet a facebook. És ez Faheem Alan Faqir, az idősebb, néhai legendás énekes, Alan Faqir fia. A sivatagos Szindh vidékéről származnak, amelynek zenéje olyan színes, hogy nagy gondban lennék, ha szavakkal kellene leírnom. De ha Afrika öblös dobjait és a Dunántúl harmóniáját vegyítjük, akkor az már közelít a szindhi zene árnyalataihoz.

Sokszor vidámít meg, ha eszembe jut, hogy tiszteletbeli tagja vagyok egy Szindh vidéki zenészközösségnek. Van egy viseletük, egy színes mintájú kendő, amit úgy hívnak, adzsrak:

Ha ilyen képet rakok ki magamról, özönlenek a kedvelések... Mivel nekik ez nemcsak egy szimbólum, hanem mostanában, amikor szindhi fiatalokat rabolnak el a szélsőségesek, egy hazafias jelkép is.

Nagy izgalomban vagyok, egyébként, mert még tavaly vettem fel Gergővel és Gáborral két számot, a Lahootiak megrendelésére. A közösség vezetője, a The Sketches zenekar frontembere, Saif Samejo kért meg rá, hogy énekeljek fel egy meditatív jellegű magyar népdalt és egy szindhi nyelvű dalt, mert válogatás lemez készül, és én lennék rajta az egyik résztvevő. Vért izzadtunk, mire az általam kiválasztott, Berecz András hangján megismert 'Arra alá akáclombos rezula' kezdetű dunántúli népdalt felvettük gitárkísérettel... ugyanis parlando dallam, tehát a beszéd ritmusát követi, viszont mégis rá kellett fűznünk valamiféle lüktetésre. A szindhi dal szövegével csak kicsit szenvedtem (ezt a nyelvet egyáltalán nem ismerem, ez egy provincia nyelve Pakisztánban, és a szindhiek közül is egyre többen inkább csak az urdut beszélik), de amikor Saif elmondta, hogy a kulturális miniszter később, keverés közben hallotta a felvételemet, és ellágyult a szíve, már bőven megérte!

Merthogy ezután a küldött mp3-akra a helyi népzenészek játszottak sávokat, a saját érdekes hangszereikkel! Például ilyenekkel:

Igen, igen, ott van rajtuk az adzsrak!

Nagyon várom az eredményt... De a peshawari iskolai vérengzés és egyéb merényletek, robbantások miatt a munka kicsit elhúzódott... és hát közbejött a krikett bajnokság is, ami pedig ott szent dolog. Mostanában jön ki a lemez, akkor pedig előbb-utóbb utazás is lesz!

A Lahooti nem egy, de legalább három bejegyzést érdemel, főleg Saif tevékenysége miatt. Ezt majd máskor megejtem.

Most gyorsan írok Faheem Alan Faqir falára! Angolul szinte egyáltalán nem tud... Nyilván hízeleg neki, hogy egy európai nő követi a tevékenységeit, ezért nem egyszer próbált velem 'csevegni'. Nekem pedig meg kellett csillogtatnom bimbódzó urdu tudásomat. 

Egyébként Faheemtól nekem ez a kedvenc felvételem, egy ballada Marviról/Maruiról, a szegény lányról, aki nem akar a gazdag királyfi udvarában élni.

Őróluk, a Szindh-vidékiekről írta Sir Richard Francis Burton, 19. századi katonatiszt, világutazó és kém, hogy marcona, ijesztő külsejű körülmetéltek... Rád bízom, hogy egyetértesz-e!

Most rohannom kell... Ahogy a múltkor megjegyeztem, szövegtanulás vár.

Ja, de előtte még felköszöntöm Faheemot: Saalgirah mubarak ho Faheem ji!