Jódli Bollywoodból

Neked bevallom, Linet: nem vetem meg a jobb bollywoodi filmeket...

A színésznők közül Sridevit ismerem és szeretem, de aztán a Bollywood-hódolatom kábé itt ér véget. Nem pályáztam soha bollywoodi babérokra (csak majdnem).

Sridevi az a figura, aki miatt bekukucskáltam az előttem résnyire megnyíló bollywoodi ajtón. Ő nem egy tipikus indiai színésznőcske, hanem az a kivétel, aki 40+ évesen úgy tért vissza a pályára, hogy színészként és producerként is kapásból levette a lábáról a nemzetközi moziközönséget... Már ahol az English Vinglish ment. Én csak tavaly láttam először ezt a 2012-es mozit, és köztudott, mennyire szeretem a jóvágású multikulti filmeket.

Nem szégyelltem megkönnyezni ezt a habkönnyű indiai-amerikai filmecskét, benne egy kis női emancipálódással, családi konfliktusokkal, nemzetközi nyelviskolacsoporttal... és naná, hogy hindiül!

Mosolyogj csak, nekem akkor is a mai napig inspiráló ez a film. Persze, aki a vérbeli Bollywooddal akar ismerkedni, az ne ezzel kezdje... Mutatok neked egy klasszik klippecskét, a Chand Raat (holdas éj) slágerrel. A címe a Ramadán/Ramazán utolsó éjszakájára is utalhat, ezért olyankor ez a dal elárasztja a pakisztáni tévék képernyőit. A férfiszínész, Kishore Kumar ráadásul igazi legenda... és egyedülálló módon jódlizik. Lehet gyönyörködni benne:

Ő azon indiai filmes ritkaságok közé tartozott, akik tényleg tudtak énekelni. Sőt, Kishore inkább volt énekes, dalszerző, producer, mint hősszerelmes a filmvásznon... amit a külseje is magyaráz. A hölgy viszont nem a saját hangján énekel (ahogy szinte az összes bollywoodi díva tátogni szokott, ez majdnem előírás még most is). Évtizedekig egy Lata Mangeshkar nevű hölgy dalára playback-eltek a filmcsillagok, és ez ebben a filmben sincs másképp. A jó Lata ji pedig még most is megvan, és az internetes oldala szerint 85 évesen is aktív.

Bizony, Linet, ahhoz képest, hogy mi főként az anyanyelvünkön énekelünk, az indiai playback énekeseknek toppon kellett lenniük még jópár helyi nyelvjárásban is. Kishore 'kínálatába' tartozott a bengáli, hindi, marathi, asszámi, gudzsaráti, kannáda (?), bhodzspuri (??), malajalam, orida és urdu is, igény szerint.

Bevallom, teljes képem nincs Bollywood történetéről, inkább csak benyomásokról számolhatok be. Nem gondolom, hogy valaha is el fogok mélyülni a témában: elég egy plakátra néznem, és cukorbeteg leszek. Viszont egy kedves ismerősöm megosztotta a facebookon ezt a nem kicsit irritáló videót. Ha egyszer annyira rémes (és tényleg viszketést kapok tőle), akkor vajon mi az oka, hogy néha mégis visszakeresem, és megnézem? Talán mert meg akarom fejteni... hol húzódik a határ a vicc és a paródia között? 

Erős idegzetűnek tartod magad?

Na, jó messzire elmásztam Sridevitől. Kissé eltértem a szokásos témáimtól is, de nem lehet folyton a rágákkal foglalkozni. Legközelebb mindent kárpótolok!

Addig gyakorlom a Tilangot, ahogy megígértem.