Hogy kerül Zola Nanája az indiai étterembe?

Hejj, be kell valljam, kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett, kedves Linet. Ezért voltam távol olyan sokáig. Tudod, hivatásszerűen is kezelek webtartalmakat, ami napi felelősség. Aztán meg mindig adódik valami plusz fordítás, írás, önmarketing, hogy gyermekemről és a családról ne is szóljak... És hát mégiscsak fontosabb a dolgokat csinálni, mintsem írni róluk. Igazából ilyenkor észre sem veszem az idő telését.

Múltkor beszámoltam neked egy meghívásról Nyugat-Afrikába, Mr Tariq telefonhívásáról, és a projektet körüllengő rejtélyekről... Ezután gyermekem azt álmodta, hogy beszakad alattam a Duna jege, és én láb nélkül mászok elő alóla. Tudni kell, hogy ő minden külföldi utamat ellenzi, mennem viszont kell. Ha nem is mindjárt Togóba.

Tegnap sort kerítettem a pandzsábi dalszöveg tisztázására is. A facebookon kértem segítséget a helyi indiai közösség tagjaitól, és Charanjeet Kumar, a Haveli Indiai Étterem vezetője felajánlotta, hogy átrágja velem a Chori Chori fonetikáját. Ha nem ő, akkor a felesége. Az első időpontot sajnos meg kellett változtatnom, a második már sikeres volt. Nem is lett volna tanácsos lemondani, mert nagyon rákészültek.

Sikerült pontosan érkeznem a Szinyei Merse utcához. Kumar a felesége, Ruti mellé ültetett le, aki már várt az egyik asztalnál a nagylánya és a kisbabája társaságában. Ott aztán a jó hangerővel szóló bhangra zenék közepette elmagyaráztam, hogy énekes vagyok, meg akarom tanulni a helyes kiejtést, és elővettem a füzetemet, benne a latin betűkkel leírt Chori Chori dalszöveggel. Ruti a telefonján rákeresett a videóra, és mivel a régi Reshma felvétel kicsit karcos és hosszú volt, egy újabb feldolgozást használtunk, a Coke Studio Pakistan-tól. Igazából én pontosan erről a Meesha Shafi felvételről hallottam először a dalt. 

Ennek a nőnek az énektudása zavarba hoz. Nem azért, mert olyan jó, hanem mert időnként megcsillan, mennyivel jobb lehetne... 

Ez egy nagyon érdekes pakisztáni színésznő-modell, aki éneklésre is adta a fejét, sokak felháborodására, mások örömére. Utóbbit mutatja, hogy igencsak sikeres lett énekesként is, bár a tévés interjúk végén megsértődik, ha arra kérik, mutassa be az énektudását. Nos, no komment. Olyan, mintha a kisugárzásából táplálkozna minden, amit csinál. Az pedig van neki, bőven.

(A legszebben és legautentikusabban a legendás Reshma énekelte ezt a dalt, akiről már szóltam.)

Mivel nem először egyeztettem dalszöveget, már tudom, hogy amiről az ember azt hiszi, hogy hallja, az nem biztos, hogy a száján keresztül is ugyanazzal a hanghatással távozik. Amikor először ismerkedtem a hindi/urdu nyelv nazálisaival (orrhangokkal, amelyek némelyik francia szóvégződéshez hasonlíthatóak és átírásban néma n-nel végződnek), azt hittem, sok új ennek a vidéknek a nyelveiben nem érhet. Főleg, ha az ember egy kis sejpítést is alkalmaz, bár ez nem tudományos vélemény (Viszont igaz!) 

Nos, szó sincs róla. A legtöbb időt a jhalli szó kiejtésével töltöttük, amelynek 'jh'-vel jelölt hangját ugyanúgy jelölhetném 'ch'-val is. Ugyanis a dzs és a cs közé esik, egy enyhe hehezettel... ha ez neked mond valamit. A pandzsábi tonális nyelv, emiatt még egy kicsit meg is kellett hajlítani az egészet, míg azon nem kaptam magam, hogy vitatkozunk Rutival, egyetlen szót, a jhallit hangoztatva, egymást túlkiabálva (meg a bhangra zenét).

Tudom, hogy az indiai hölgyek szemérmesek, ezért nem akartam mindenáron fotót készíteni erről a találkozóról. Amikor a baba felébredt, igyekeztem rövidre fogni a dolgokat. Még huszonnégy órája sincs, hogy ott ültünk az asztalnál, megosztoztunk a fülhallgató két bogyóján, és hallgattuk Reshmát meg Meesha Shafit. A végén szőröstül-bőröstül el is énekeltem neki a dalt, és mintha kicsit el is érzékenyült volna.

Lassan mennem kell, Linet... a kislányomnak ma iskolai fellépése van. Ígértem a családnak ünneplésként egy kis banános-csokis muffint.

Jaj, ha érdekel, hogy mit olvasok most: egy kis pikáns régiséget. Émile Zolától a Nanát. Sok meglepetést nem tartogat a cselekmény erről a csábos nőcskéről (még sose használtam ezt a szót!), akit nem annyira színészi tehetsége, mint mellbősége és erotikus kisugárzása miatt szeretnek a férfiak. (Hm. Nem emlegettem ma már egy ilyen típusú hölgyet?) De a szöveg jó, és félig már elfogyasztottam. Ivántól nyúltam le:

  

Most sietek tovább. Az iskolai szereplés előtt még muszáj beférnie egy rövid rágaleckének is.