Fesztiválörömök és kínjaim az urdu számrendszerrel

Szia Linet, gyorsan-gyorsan írok még neked, mielőtt elhúzok az Everness Fesztiválra...

Képzeld, olyat tettem tegnap, amilyet évek óta nem. Ének tanárnál jártam! Bizony, Kazai Ági jazz énekes, aki más előadóművészeket, köztük Szalóki Ágit is patronálja, időnként hasznos tanácsokkal lát el engem is. Nagyszerű érzés, amikor egy másik énekessel beszélhetem meg a technikai részleteket, és kis ideig nem kell az érdekeimet hangszeresekkel szemben megvédenem... mert harcos amazonnak lenni fárasztó dolog.

Nem volt ez fárasztó Iszlámábádban, ahol a Rung Sufi Music School ifjú titánjai közt énekelhettem, uszkve két éve... és ezt azért hozom fel most, mert valaki mindig rátalál erre a képre, és megosztja a facebookon. És akkor jönnek az emlékek. Ezek a srácok mára egytől-egyig önálló és neves zenészekké nőtték ki magukat Pakisztánban. Pedig milyen kevés idő telt el azóta :)

Visszatérve a mindennapjaimra: az énekórai sok mmm, brrr és rrr után hazamentem gyakorolni azt a kis anyagot, amit az aktuális fesztiválra viszek... Ez pedig, a végső verzió szerint egy tilinkós-dorombénekes impró és egy bhairavi rága alapú hangsor, amihez tappa dallamot ragasztottam. A tevehajcsárok műfaját. Mondván: az élet egy utazás.

Fehér Krisztina barátnőm vendégeként lépek fel a fesztiválon. Krisztivel most egy cipőben járunk, hiszen mindketten az álmunk gyakorlati megvalósításán dolgozunk: én mint zenész, ő pedig mint egy holisztikus stúdió vezetője.

  

Kriszti megálmodta a Belső Tükör Stúdiót, és emberfeletti erővel elérte, hogy már most bekerüljön az Everness Fesztiválra. Amikor péntek délelőtt a Terem-tő Teremben workshopot tart, én biztosítom az átmenetet a programpontok között.

Na és mi van még? 

Na igen.

Készülni kell a Völgyre a Trióval és Kiss Gergellyel is. A Triónak per pillanat csak az egyik tagját "gyötörtem" a napokban, hogy a dalok harmóniái, és a ránk jellemző vagány átértelmezések kialakuljanak. Látod Ádámon az odaadást? :)

Gergővel meg majd az Everness után rakjuk össze a duóműsorunkat, amiben a tappának és egy históriás éneknek is helyet szeretnék adni. Miért is ne, ha a műsor címe: Cserefát égetek? Ebbe a történetmesélés és a vándorlás, tevegelés ugyanúgy belefér.

Sietek is tovább. A családi nyaralás előtt még be kell fejeznem az urdu könyv átismétlését, hogy teljes gőzzel átnyergelhessek a pandzsábira... és nosztalgiából elővehessem a hindit is. Csak ne lenne annyira nehéz bemagolni urduul a számokat... alig van benne logika!

Neked talán a kiírt szövegen akad meg a szemed, én azokat gond nélkül elolvasom. Hanem a memorizálás olyan, mintha egymástól különálló szavakat kellene bemagolni a szótárból. A báván meg a tirpán (a tirpáktól elvonatkoztatva, haha), még megragad. A csóvánt is megjegyzem arról, hogy a kutya csóválja a farkát... de annak mi köze az 54-es számhoz? Hát, vért izzadok. Jó eséllyel egy hónapig emlékezni fogok a tanultakra. De aztán........ aztán tolni kell újra!