Linet, te nálam is jobban tudod, hogy ha az ember utazik, megváltozik az időérzéke, sőt, az étvágya, az erőnléte is. Pakisztánban nekem a veszélyérzetem tompult el rendszeresen.
Például, amikor a nagykövetségi emberek autójában utaztam, és Iszlámábád egyik főútján hajtottunk végig, csöppet sem riadtam meg, miután utólag értesültünk egy fegyveres támadásról, ugyanazon az útszakaszon. Csupán két perccel azután történt a lövöldözés, hogy arra jártunk.
The Sketches - Nind Nashe Vich (Official Music Video) from The Sketches on Vimeo.
Például, amikor a nagykövetségi emberek autójában utaztam, és Iszlámábád egyik főútján hajtottunk végig, csöppet sem riadtam meg, miután utólag értesültünk egy fegyveres támadásról, ugyanazon az útszakaszon. Csupán két perccel azután történt a lövöldözés, hogy arra jártunk.
Akiknél aludtam, elmondták, hogy változatosan folyik odakint az élet. A magyar nagykövetség napjai csendesen telnek, de ha valahová el kell utazni, akaratlanul is eszükbe jut, hogy támadás érheti őket, vagy valamilyen baleset... Én úgy voltam ezzel, hogy ilyen itthon is előfordulhat. Hát nem? Egy pillanatig sem éreztem magam veszélyben, legfeljebb nem volt könnyű megszokni, hogy lépten-nyomon megbámulnak.
Ebben a másik dimenzióban, ami Pakisztán, az időjárás kevéssé változékony, de sok az ünnep, vagy nagy tud lenni a meleg, és ilyenkor (vagy a csuda tudja, miért) felhevülhetnek az indulatok. Akik ott élnek, meg vannak róla győződve, hogy nincs veszély... annyi semmiképp sincs, mint amennyiről a média ad hírt. Bizony, Pakisztánnak népes rajongótábora van az európaiak, amerikaiak között is. Én éppenséggel tudom, hogy azok a 'fehérek', akik kint dolgoznak, haza se akarnak jönni.
Nem mondok újat azzal, hogy Pakisztánban a szabad véleménynyilvánítás, különösen politikai kérdésekben, erősen korlátozott. A hatalom jól tudja, kitől kell tartani, ki az, akire az emberek figyelnek, akinek a véleménye számít.
És ezek nem a politikusok...
... hanem a halkabb szavú, de igencsak intelligens, érzékeny emberek, akiknek befolyása a környezetükre sokaknak piszkálja a csőrét.
Sabeen Mahmud, aki a képen látható, nem erőszakosan hallatta a hangját, bár, ahogy a facebook profilján láttam, időnként erősen fogalmazott. A Karacsiban működő T2F elnevezésű szervezet/közösségi ház alapítója és vezetője volt. Békés reformokért küzdött, egy jobb életért, szóval aktivista volt, ahogy manapság ezt mondani szoktuk. Vitacsoportokat tartott, de zeneóráknak és workshopoknak is helyet adott a T2F. Ahogy ma is.
Sabeen már kiszállt a projektből. Ugyanis április 24-én éjjel, miközben egy vitakör után az édesanyjával hazafelé tartott, fegyveresek tartóztatták fel az autóját, és agyonlőtték őt. (Malala Yusafzait először be kellett azonosítani a buszon. Ezért kérdezte meg a fegyveres, melyikük Malala. Túl sok, egyforma hidzsábos kislány ült ott. Itt meg inkább az anyuka is kapott pár golyót, de ha jól tudom, ő életben maradt.)
Hát igen, Pakisztánban az ember néha kapkodja a fejét. Egy zenészbarátom, Saif Samejo jól ismerte Sabeent. Tudják jól, hogy ilyesmi bőven megtörténhet azokkal, akik mernek cselekedni, és tesznek az elvakultság, a szélsőségek megnyilvánulása ellen. Mégis hihetetlennek tűnik, hogy egy középkorú szociális munkás, aki beszélgetőcsoportokat vezet, egyszerre, valamiért túl veszélyes lesz. Saiftól is kérdeztem, nem érzi-e veszélyben magát, hiszen zenészként a saját eszközeivel, karizmatikus egyéniségével, közösségformáló gondolataival harcol. Azt felelte, néha észleli, hogy nagyméretű autók követik, de amit elkezdett, semmiképp sem hagyhatja abba.
Sabeen már kiszállt a projektből. Ugyanis április 24-én éjjel, miközben egy vitakör után az édesanyjával hazafelé tartott, fegyveresek tartóztatták fel az autóját, és agyonlőtték őt. (Malala Yusafzait először be kellett azonosítani a buszon. Ezért kérdezte meg a fegyveres, melyikük Malala. Túl sok, egyforma hidzsábos kislány ült ott. Itt meg inkább az anyuka is kapott pár golyót, de ha jól tudom, ő életben maradt.)
Hát igen, Pakisztánban az ember néha kapkodja a fejét. Egy zenészbarátom, Saif Samejo jól ismerte Sabeent. Tudják jól, hogy ilyesmi bőven megtörténhet azokkal, akik mernek cselekedni, és tesznek az elvakultság, a szélsőségek megnyilvánulása ellen. Mégis hihetetlennek tűnik, hogy egy középkorú szociális munkás, aki beszélgetőcsoportokat vezet, egyszerre, valamiért túl veszélyes lesz. Saiftól is kérdeztem, nem érzi-e veszélyben magát, hiszen zenészként a saját eszközeivel, karizmatikus egyéniségével, közösségformáló gondolataival harcol. Azt felelte, néha észleli, hogy nagyméretű autók követik, de amit elkezdett, semmiképp sem hagyhatja abba.
The Sketches - Nind Nashe Vich (Official Music Video) from The Sketches on Vimeo.
(Ezen a videón a zenekarával látható, és ő az énekes.)
Szóval, Linet, nincs mese... Ha Keletre mész, főleg, ahol indulatok is dúlnak, átúszol egy másik dimenzióba, és egy másik éned kezdi meghozni a döntéseket. Ahogy én is mentem a fejem után, vagy néztem ki a kocsik ablakán, vagy visszabámultam arra a gépfegyveresre, aki ellenőrzés céljából feltépte az autó hátsó ajtaját, és kitalálta, ártalmatlan külföldi vagyok-e, vagy sem.
Valami sorsszerű történik, az emberek pislognak egyet, és lépnek tovább. Az iszlámábádi Marriott Hotelt 2008-ban bombatámadás érte, és porig égett. 2011-ben már teljes pompájában tudta fogadni a Liszt Emlékév alkalmából odaérkező magyar származású zongoraművészt, Marouan Benabdallahot, igaz, előtte pár nappal gyilkolták meg a pakisztáni kormány egyetlen keresztény vallású képviselőjét, így a közönség kevesebb számban jelent meg, mint azt várni lehetett.
Egy évvel később meg ott voltam én, és semmilyen atrocitás nem ért. Hát, ilyen szeszélyes ez a közeg.
Még gyorsan elmondom: az Everness Fesztiválon jól elvoltam, megtartottam a bemutatómat egy kis lelkes csapat előtt. Így néztem ki:
Most megyek, Linet, keveset aludtam... Pörgős nyarat kívánok neked is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése